Akkor is ragyog a Nap, ha nem szólítanak.
Nem sodorhat el az éj, mikor az álom célba ér…

Energiával tölt el, ha otthon vagyok,

de nem egyhelyben állok, a szívem folyton dobog.

Távolságra nevelt az élet, vándorol a lelkem,

keres, talál, mindig lel valamit kívül, s bennem.

Feltételek nélkül szeretek, nem várok el viszonzást,

megtanultam letenni a fegyvert, felhagyni az álmodozást.

Ma tenni kell, hogy holnap sikerre vidd,

ma cselekedj, ám előbb mindig hidd…

Hogy akkor is ragyogsz, ha nem szólít a Nap.

Mégis tudd, az álom örökké megmarad.

Amíg nem nyered el, nem lehetsz Önmagad,

S ki önmagára nem talál, csak egy vándor marad.

Kiss Viktória