Emlékszem, mikor azt mondták, naiv vagyok, mert megannyi keserűség és elutasítás ellenére bízok még az emberekben…

Pillanatokra, melyek során az álmaimról lelkesen mesélve leintettek, hogy „álmodik a nyomor és hogy még…hiszel-e a mesékben?”

Kósza emlékképek, amikor lelkesen forgott a kezeim között a toll, és el akarták hinteni bennem, hogy kevés vagyok én írónak lenni, hogy csípőficamos ember se vágyjon balett-táncosként lenyűgözni egy egész világot. Igen, volt, hogy minden ellenem játszott és a végén már én magam is feladtam a hitem, elfeledkezve az isteni gondviselésről, arról, hogy bennem az erő, és hogy fentről védelmeznek engem. Hogy minden úgy van jól, ahogy van, abban az esetben, ha az ember kitart és akkor is hisz magában, mikor mindenki más lemond róla.

Az igazi sikerélmény nem egy vizsga letétele, nem egy újabb könyv megírása, nem egy új diploma megszerzése vagy sok idegen nyelv elsajátítása, hanem az, ami mögötte van, az út, amin végig mész érte, és amiből minden indul:

TE MAGAD!

Most már értem, miért nem sikerült eddig elérnem, amit mindig is el szerettem volna érni. Önmagam is elhittem, ahogy mások látni akartak, és játszópajtásuk voltam abban, hogy csöppnyi hitet adjak csak magamnak.

Sok-sok évnyi szenvedés után egy hang azonban azt súgta nekem, hogy okkal vagyok itt, vegyem észre, és hogy váltsam valóra a legnagyobb álmom. Itt az idő ÖNMAGAM LENNI!

Kibontani a szárnyaim és ha megtépázva is, de ráébredni az erőmre,

hogy több van bennem, mint valaha is el mertem volna képzelni,

hogy szeljem át a végtelent,

hogy ragyogjak,

hogy megmutassam, aki vagyok valójában, nem az, akivé váltam mások félelmei, hazugságai, elvárásai által.

Ha egyszer valaha is megérzed az erőd teljességét, szabad vagy. Szabad, hiszen tudod és érzed, BÁRMIKOR, ha odateszed magad, számíthatsz Önmagadra és hogy hegyeket vagy képes mozgatni, történelmet írni akár kis lépésekkel is.  

Nem sikeressé válok, hanem azzá teszem magam.

Válni valamivé, olykor külső erők impulzusai hatására történik. De tenni, építeni, felébreszteni önnön erőd, az a Te munkád.

A Te kemény harcod, a Te hivatásod. A Te utad. A Te életed értelme. Hogy ne csak válj valamivé, hogy ne csak sodródj, hogy ne csak várj, hanem hogy tégy, tedd oda magad, és érd el, amit mindig is szeretnél.

A szárnyaid készen állnak.

Te is készen állsz megízlelni a magasságot és örökre „odatenni” magad?

Kiss Viktória