Kihullanak.

Emberek, illetve

lehetőségeknek álcázott élethelyzetek az életedből.

Elhiszed, hogy Érted van mindez?

Törekedhetsz a kiválóságra, és el is ismerhetik a kiválóságod, sok esetben mégis nem Rád esik a választás, és Te nem részesülhetsz bizonyos személyek szeretetéből, valamint a kedvezőnek tűnő helyzetek adta lehetőségekből.

Lesz olyan pont, nem is egy olyan krízishelyzet, amikor felteszed a kérdést magadnak: Mi rosszat teszek és mondok, hogy nem vagyok megnyerő? Szerethető sem?

…Ez megint egy olyan időszak, ami megterhelő, és hiába teszek erőmön felül, mégis folyton elbukok. Valahogy mindig kiemelkedek a tömegből, mégis a legvégén a tükörképemmel nézek farkasszemet és megvetem magam.

Van azonban értelme újra meg újra visszaesni a szakadékba, ha egyszer már megtanultam, megéreztem, megtapasztaltam, hogy az önszeretet az egyik kulcs a boldogsághoz, ahhoz, hogy tudjak teremteni? Illetve ennek eredményeképpen a hasonló értékrendű emberekkel való összeköttetés, és kapcsolódás biztosítéka is…

Igen. A bukás percei onnantól számolódnak, ha megkérdőjelezed Önmagad. Ha egy pillanatra is a fejedbe száll a félelem, hogy „nem vagyok elég jó”, és az érzés, hogy „nem vagyok szerethető”.

Tudod, nem biztos, sőt, valószínű, hogy nem Téged szolgáltak volna a számodra tetszetős helyzetek, és az emberek sem, akik lemorzsolódtak mellőled. Tőlük, belőlük, általuk megtanultad a leckét, vagy ha nem, más adja majd eléd, ha szükséges azt újra teljesíteni, és meghaladni általa a hiányosságaid.

Ha Isten nem akarja, hogy azzá válj, amivé nem szabad és kell válnod, Te miért akarod megerőszakolni hitetlenséggel az életed? Amire Ő nemet mond, még ha Te igen is, akkor az már biztos, hogy nem lesz az életed része, érthető okokból és az Ő érthető indíttatásából eredően.

Kapsz jobbat. Sokkal jobbat, sőt jót! Igaz idővel, de megéri kitartani, mert ezt bizonyítja minden egyes célba érés, hazatalálás is, ami eddig megtörtént Veled. Nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, elég olykor, ha csak jólesően tudsz a tükörbe nézni, mert tudod, hogy megteszel mindent a benső ragyogásodért. Ez pedig kihat a külsődre is. Vagy pedig nyugodt lélekkel tudod álomra hajtani a fejed, mert Te magadból a legtöbbet, legjobban adtad. Önzetlenül, legyen szó emberi kapcsolatokról, munkáról egyaránt.

Akit meg kell, hogy találj, vagy meg kell, hogy találjon, megtalál. Akinek mennie kell, még ha erősen is tartod, el fog menni, mert el szükséges mennie.

Hogy mi a tanulság?

Maga a tapasztalat.

Ne add fel! Vannak ugyanis időszakok, amikor meg kell újra törnöd, aztán megint gyűlölni magad, gyengének lenni és betegnek, hogy aztán utána erősebbé válj, és egy életre majd önismereted útján megtanuld, hogy tényleg minden csak annak lehetséges, aki szereti önmagát, így másokat is tud, és hisz; Önmagában, Istenben, abban, hogy a világ a benső lényéből adódóan lesz valódian meseszerű, vagy csak egy vaksötét tér, amiben már tapogatózni sem érdemes; annyi benne ugyanis a gyűlölet, harag, irigység, játszma, „fegyver”…

A megtört lélek, ha tudatos, biztos útja van a gyógyulásig, és ugyanúgy egyenes útja van ahhoz is, hogy végül megérezze saját isteni voltját. Majd aztán együtt tud örülni minden égi gondviselővel, hogy ami van, az úgy van jól; érte, és nem ellene van!

(A borítókép a ChatGPT munkája.)