A csillag nem most születik...
Itt az ideje a részemmé válni...
Az igazi siker, amikor a lelked világában otthonra találsz, és megingathatatlan vagy. A valódi szabadság pedig, ha felszabadítod Önmagadban az erőt, és nem tudnak megtörni.
Az elmúlt időszakban számos nehézség sújtotta az életem. Lelkes voltam, mikor belőlem ezt a gyermeki lelkesedést megkísérelték kiölni, és hittem, mikor mindenki és minden más ellenem játszott. A sok rossz megtalált engem, én azonban nyilván ellenálltam ezeknek a nyomasztó élethelyzeteknek, és így mindjobban bevonzottam azokat.
Korántsem voltam rendben legbelül, de az értékemet tudtam, és azt is, hogy tiszta szívvel odateszem magam következetesen a mindennapokban, hogy egy nap hiteles legyen, amit képviselek. Ennek ellenére az út végén megint csak önmagammal kellett szembesülnöm, ugyanakkor felszabadító erővel hatott rám, hogy most nem hagytam cserben magam; a legsebezhetőbb pillanatomban sem tudták elvenni a lelkem méltóságát.
Már tudom, már felismertem, hogy a rosszra is a hála szükséges, hogy legyen a válasz; beintegrálni a szívünkbe mindazon próbatétel súlyát, ami hosszútávon miattunk és értünk jön el. S bár olykor túl nehéz a kolonc, túl szoros a lánc, túl erős a béklyó, a könnyeink sem lesznek az ellenségeink; megtisztulást hoznak el, miközben lelkünk szikláit darabokra törik…
A csend a barátom: nem a színpad, nem a csillogás. Amit képviselek, az a mélyből munkálkodik, nem a reflektorfényben. Mégis…büszke vagyok rá, hogy fel tudtam állni, mert ami valóban az enyém, azt soha nem veheti el tőlem senki: a benső stabil iránytűm a kapaszkodóm, amit a legerősebb viszontagságok sem rongálnak meg. A lelkem méltóságát tényleg nem veheti el senki. Aki másnak árt, magát ítélteti meg előbb vagy utóbb a saját lelkiismerete előtt.
Eljön a nap, mikor arcon köpnek, de Te ennek ellenére kihúzod Önmagad, mert akkor is tartásod és hited van, mikor mások nem látják Benned az értéket.
Ez pedig a legfontosabb dolog: igen, továbblökni magad az életben, mikor a lelked hasítja szét a felismerés, hogy valakiknek nemhogy nem voltál elég jó, maga voltál a megtestesült jelentéktelenség.
A tényleges, érdemi utazás belülről kezdődik, és a visszatérésedben is ez a benső lényegiség lesz az otthonod.
Higgy abban, kérlek higgy rendületlen, hogy a kellő időben a megfelelő helyre helyez Téged az Isten, akkor pedig már nemcsak érezni, hanem tudni is fogod, hogy megérte: mert aki hisz a láthatatlanban, végül látható formában az álmai birtokosává válik, és onnantól kezdve garantált a teremtés.
2025.07.16.
JKV
Trackbacks and Pingbacks