Biztosan érezted már, hogy elfáradsz jónak lenni. Olyan ez, mint amikor egy kisgyermek folyton lelkesen mesél az álmairól a szüleinek, és azok tudomást sem vesznek róla.

Figyelj, nem Benned van a hiba, ha a csendedet nem akarják észrevenni!

Aki a lelkiekben szegény ember, nincs miből adjon…Nem magától értetődő ugyanis, hogy mindenkinek a szíve a másikért és feltételek nélkül dobog. Talán önző és rosszindulatú érdekemberek gyülekezőhelye ez a föld, és kevés fénylélek él benne. Az alázat és a jóság azonban halhatatlanságot teremt, amíg a sötétség idővel szertefoszlik. Nem, nem, nem Te vagy a hibás, ha más elvárásokat támaszt eléd, hogy milyennek kéne lenni, vagy nem lenni, vagy például, hogy segíts neki akkor is, mikor fordítva ő biztos nem tenné, mert „nem ér rá”.

Olyan világot élünk, ahol a szeretteink se mindig örülnek a sikerünknek, és a „barátok” is azonnal riválist látnak bennünk, ha erőfeszítéseket teszünk a vágyott céljaink irányába.  Egy olyan világot teremtett a sötétség, amiben a testvér testvérrel szemben megy, mert már nem számít a bensőséges, szent kötelék, csak az érdek, a dac és az irigység munkálkodó, megtorló ereje.

Sokan szeretetre vágynak, de ők maguk sem a szeretet; saját magukat sem szeretik. Számtalan ember a gyűlöletet és a bosszút választja az elfogadó, megnyugvó szeretettel szemben. Könnyebb valóban a komfortzónán belül maradni és mutogatni mindenki és minden másra, minthogy felismerjük a saját felelősségünket a történtekért.

Nem a politika, a rendszer a hibás, ha Te nem tudsz teremteni, mert lusta vagy, és se célod, se Istened. A világ, olyan, amilyen. Láttam mélyről feljönni önerőből nagyon jelentéktelennek tűnő és megítélt embereket, és megtapasztaltam azt is, milyen, mikor a magasból valaki nagyot zuhan, tekintve, hogy nincs benne szelídség és alázat. Az igazi tudás nem kérkedik, sőt. A bölcs hallgat. Aki magyarázkodik, okoskodik, hárít, az nem elég tudatos ahhoz, hogy önmaga boldogságának forrása legyen.

Tudod, nem Te vagy a hibás, ha nem veszik észre a csendedet. El kell fogadni, hogy valakinek nem vagy elég fontos, mondhatni jelentéktelen vagy. Nem azért, mert valóban kevés is vagy. Akármilyen meglepő, pont az ellenkezője. Valamit elég jól tudsz ahhoz, hogy szúrja a szemét, a szívét, a lelkét…Lehet, hogy tükröt tartasz elé, és nem tetszik a saját látványa.

Néha bonyolultnak tűnik, ami nagyon is egyszerű. A tettek beszélnek, nem a szavak. Ha valaki iránt kötődsz, észrevehető, ha nem kölcsönös. Ilyenkor szükséges az elfogadás (még ha sokszor évekbe is telik), és elengedni, ami nem az életed része kell, hogy legyen. Isten, ha nem szeretne bizonyos embereknek helyet adni az életedben, felismeréseket fog küldeni, hogy ne is szavazz nekik többé bizalmat. Ugyanakkor nem a harag a választás ezekben az esetekben, hanem a tiszta szív elfogadó szeretete és távolsága.

Eljön a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy nem szabad magadat okolnod és megbetegítened mások lelki szegénysége miatt. A lényeg, hogy önmagadhoz hűen, tiszta szívvel és következetesen éld meg a napjaidat, felismerve bennük a saját felelősséged és szabad akaratod.

A hozzáállásodon Te döntesz. Micsoda erő! Senki és semmi nem tud meghatározni Téged. Szabad vagy.