Megtapasztalásaim

Nem tudták, mi a lényege a „dalnak”.

By
Ha feladod, félember maradsz csupán…
 
…Az írás számomra terápia, út mind magam, mind az emberek szívéhez.
Sokszor tapasztalok fájó élményeket, számtalanszor cipelek mind a mai napig nehéz súlyokat magammal, mint mindenki más.
Előfordul az is, hogy csendben tűrök, mikor ordítanék,
és lázadok, mikor némán félre kellene vonulni.
Ahol fáj, ott helyed NINCS.
A szabadság felemel, és MINDIG van esélyed dönteni.
 
Nem hittek abban sem, hogy jól írok. Hogy a mai világban értékes, kamatozó időtöltés írni. Nem tudták, mi a lényege a \”dalnak\”. Táncolni rá, és nem a közönséget nézni, hogy mi lesz a várt eredmény. Egyszerűen csak élvezni ezt az időtöltést, ezt a \”táncot.\”
A sok rosszakaró ellenére valahogy nem adtam fel, és bekerültem egy antológiába, vele együtt az Országos Széchenyi Könyvtárban is helyet kaptam.
Elmondhatatlan érzés. Szavakba nem önthető, mekkora mérföldkő ez az életemben.
 
Tudom, hogy rengetegszer meg rengetegszer, és még annál is többször meggyötörnek a mindennapok, de ha már kapok egy meleg szót, egy biztató ölelést, s legfőképp hitet, mikor én magamban sem hiszek, akkor tudom, megéri továbbmenni.
Lesz, hogy magad maradsz, és kénytelen vagy EGYEDÜL felállni.
Rendkívüli kincs, mikor az erődre ébredsz, de -valljuk be-talán még nagyobb, mikor szerető szívek bíznak Benned, az utadban, abban a valakiben, akivé válni szeretnél. Emberek, akik mögéd látnak, mert érdekli őket, ki az, aki VALÓJÁBAN vagy, sallangoktól, álarcoktól, játszmáktól mentesen.
 
SOHA nem szabad feladni. Ha feladod, félember maradsz egy beteljesületlen élettel, űrrel a lelkedben, nyomasztó csenddel a szívedben.
 
Úgy élj, hogy elhiszed, érzed, teszel azért, hogy MEGÉRJE élni.
 
Kiss Viktória
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Trackbacks and Pingbacks

Read Next