Amikor jogosan távolra kerülsz, akkor a meg nem értettség fog bennük uralkodni és a harag.  Amíg közel vagy, nem értékelnek. Amikor távolodsz, eszükbe jut, hogy létezel, s elkezdik érezni ezt a bizonyos távolságot.

Engedték, hogy a mindennapi rohanás felgyorsítsa őket, és elfelejtsenek szeretni. Erre nincs mentség, mert sürgetni csak azt lehet, és játszani csak azzal lehet, aki teret ad ennek a játéknak. S nekik egyenes útjuk volt erre a játékra igent mondani.

Belefáradsz, felőrlődsz, hogy már nincsenek közös szavak, hogy nem dobban egyre a szívetek, hogy nem értitek egymás céljait, hogy tulajdonképpen mélységében senkit nem érdekel, hogy vagy igazán, s hogy hogyan telnek valójában a napjaid.

Mindenki a maga sztoriját írja, a többség önzően, feltételekhez kötve a boldogságot. Ez a feltétel például a pénz, karrier… És ezért aztán dolgoznak, hajtanak, sokszor azt sem tudják megmondani, hova sietnek és miért.  Kifogások, panaszkodás, a saját utukról elterelődő fókusz, miszerint „más mit csinál” -t néznek, és közben megfeledkeznek átélni, megélni, megteremteni a pillanatot, ami a sajátjuké lehetne, ha hagynák.

Idővel totál beleunsz és messzire bocsátod magad. Nem szólsz, nem lázadsz már, egyszerűen csak az égig emeled a kezed, kérve a lehetőséget, hogy léphess, hogy cselekedhess. Mert ki mérgező környezetben él, azáltal is hal, és Te még élni vágysz, teremteni, szállni, tudván, hogy ebből az egy életedből tudod csak kihozni a maximumot. Itt dől el minden.

A távolból is lehet szeretni, sőt onnan éri meg igazán szeretni azokat az embereket, akik sosem hittek benned, mégsem akarsz velük szembe menni, belebocsátkozva a felesleges, erőltetett játszmákba, s harcokba.

Ez igazi ajándék. Felszabadultan élni, elfogadva, hogy nem mindenkit tudsz egyformán szeretni, mert nem mindenki lesz, aki hagyja.

A Te dolgod hittel a célra törni, és elfelejteni azt, aki tegnap voltál. Elfelejteni, leküzdeni a távolságot, belegondolva abba, hogy érted van, gyógyít téged. Mindenki másnak pedig méltó tükör, hogy lássák: Te léptél akkor is, mikor senki nem hitt Benned.

Kiss Viktória