Nagy örömmel töltött el, hogy megint újabb írói sikereket tudhatok magam mögött. Készül a Fénymunkás c. könyvem (várható megjelenés: ősz), illetve megint bekerültem a Pegazus Antológiába, ráadásul 11 oldalban kapok helyet a kötetben.

Máskor teljesen felvillanyozott a tudat, hogy talán nyomot hagyok a világban és az emberekben, valamint hogy azért már vannak-akik bízom benne-ismerik a nevemet, és be tudnak azonosítani akkor, ha hallják a kávévarázsigéket, a gondolataimat, a meglátásaimat, megtapasztalásaimat, ugyanakkor ha vannak olyan személyek  egyaránt, akik hű követőimmé váltak, mert szeretik a sztorijaimat, azt, aki minden hibám ellenére vagyok.

Most azonban az öröm egyszerre volt valamilyen szinten bús állapot is, amikor megláttam, hogy 11 oldalban benne leszek a könyvben, s hogy „milyen áron…”

Nagyon hálás vagyok a pályázat meghirdetőinek, hiszen látnak bennem valamit, és nem is ők tehetnek nyilván az összegről, csak sokk-ként ért, hogy mostanság a cél érdekében mennyi kiadás van. Még szerencse, hogy kaptam egy jó állást, amiből tudom finanszírozni.

Úgy érzem néha, hogy elfogyok, hogy nincs ihlet, hogy nincs értelme írni, mert „csak” szeretem, de meg nem élek belőle, sőt, többet fektetek bele, mint amennyi visszatérül.

Elérkeztem arra a pontra, amikor is ráébredtem, mégiscsak pénzből élünk, s nem minden az, hogy szeretnek olvasni. Bár nekem lelkileg jelenti mindez a legtöbbet, fontos, hogy materializálódjon azért az egész, hogy tudjam, igenis van ilyen értelemben is értékem, és hogy nemcsak egyoldalúan adok, de valahol megerősítésként kapok is.

Úgy döntöttem, az eddigi nyertes műveimet majd posztolom itt a weboldalamon is, ezzel éreztetve azt, hogy nagyon szeretem az olvasóimat, akik bizalmat szavaznak nekem, még így is, hogy nem ismerem őket (titeket 🙂 ).

Nem az a cél, hogy dúsgazdaggá váljak, inkább, hogy erőt, élményt adjak át, s hogy közösen felüljünk az élet természetes hullámvasútjára. Együtt minden elérhető, ha táplálkozunk egymás életmozaikjaiból, tapasztalataiból, ha együtt éljük át. 🙂

Persze törekszem megmaradni pozitívnak, életerősnek, a lehető legjobbat kihozva mindig az adott élethelyzetből, célokat tűzve ki magam elé, hogy folyton megújuljak, fejlődjek, menjek tovább.

Jelenleg elkezdtem az abbamaradt online kezdő fotós tanfolyamot, illetve hamarosan befejezem a kreatív írás kurzust is. Tudom, hogy apróságok, de adnak valamit, sokszor betöltik a bennem lappangó űrt, amit néha a demotiváltság okoz.

A múltkori posztomban említettem, hogy mi szükséges szerintem a motiválatlanság leküzdéséhez, és bízom benne, hogy ha megfogadjátok, sikeres lesz a továbbhaladás. Vizualizálni a célt, mintha már meglenne. Ez számít! 🙂

Természetesen a blogomat illetően is vannak még terveim. Nemrég hoztam létre a Novelláim kategóriát, ahova majd töltöm fel a műveim. Másrészt nem a semmiért tanulok fotózni sem.

Tele vagyok ötletekkel, és abban bízom, hogy sikerül őket megvalósítani, így Nektek is nagyobb, színesebb élményeket nyújtva, hitelesen elétek tárva a mondottakat.

Azért más, ha nem csak folyószöveg van, hanem életszerű képek is nemde? 🙂

Szurkoljatok, hogy idővel ne csak a magam javára, de a Tietekre is még jobban lehessek! 🙂

Lehet, hogy egyelőre 11 oldalban van benne a bánatom és örömöm is egyszerre, de hiszem, hogy hamarosan mindez kamatozik, s a bánat is boldogságra gyúl, s én pedig érzem, hogy a cél érdekében a sok kiadás, kudarc és visszautasítás is megéri.

Évekig imádkoztam azért, hogy meglegyen, amim most van. Nem maradhat el a hála. De tudnom kell hol a határ, mert sokszor hajlamos vagyok a céljaimért „túlságosan” tenni, abba erőmön felül befektetni, ha értitek, mire gondolok.

11 oldal. Egy újabb esély, hogy valami még nagyobb kezdődhessen el.

Ezt így szükséges látni, s elfogadni. Ősszel ünnepélyes könyvbemutató Nyíregyházán, s addigra talán a Fénymunkás is kapható lesz már a Lírában.

11 oldal belőlem, 11 olykor ki nem mondott, de elmében lepergett gondolat.