Lesz, hogy leértékeled magad, és túl komolyan veszed az életet. Olyan is előfordul majd, hogy mások hibáját a sajátodénak képzeled. Igen, lesz, hogy teljesen görcsbe zársz, és nem látod a valóságot, csak egy eltorzított mását, amelyben mindenért magadat okolod.

Tudom, hogy sokszor elvéreztél, hogy sok kritika, támadás ért, de talán pont azért, mert magadra vállaltad azt is, ami nem a te hibád volt, s mások pedig kihasználták ezt. Mennyivel másabb az élet, ha beleállsz a helyzetbe, és kiállsz az elveidért, ha elengeded az áldozat szerepét, miszerint mindig te vagy a hibás…

Az utóbbi napokban úgy érzem átmentem a próbán, ki mertem állni magamért. Kulturáltan, határozottan belementem egy kellemetlen helyzetbe, ami végül jól sült el. Ez történik, amikor az ember hű magához, és kitart a jogai mellett.

Szomorú azonban megtapasztalni, hogy a tudatlanság mekkora testet öltött a társadalmunkban, hogy tömegesen bégetnek az emberek ott is, ahol amúgy nyomor van. Hogy hagyják kimosni az agyukat, és engedik, hogy más vegye át az életük felett az irányítást.

Én most először büszke vagyok magamra, hogy fel mertem szólalni az engem ért igazságtalanság ellen, és végül is győztesként jöttem ki belőle.

Az ember maga marad az éles helyzetekben, és engem is arra tanítottak, hogy „magadat védd meg, más nem állhat ki helyetted!” …

Lehet, hogy egyedül kell a legtöbbször felvenned a kesztyűt, de utána az érdem is a Tied.

A másik nagyon fontos dolog, hogy tudd, mi a célod, és harcolj is meg érte! Ne a külvilágtól, az adott rendszertől tedd függővé magadat! Helyetted nem tud teremteni senki. Vagyis tud, de az onnantól kezdve már nem a Te sikered, utad, eredményed.

Sok olyan embert ismerek, akik a tegnapi választások során a kormányváltásban bízva várták egy új világrend születését, ahol majd az új, hatalomra kerülő párt változást ígér és hoz. Végül aztán számos csalódott szív élte meg a reggelt, mély lemondással és beletörődöttséggel.

Nem szabad, hogy fájjon.

Biztos tapasztaltuk már életünk során nem egyszer, hogy aki építi a maga útját, arra is fókuszálva (kizárva a körülményeket), az sikerre is viszi, és eredményes, boldog éveket zár maga mögött.

Csak az úton tartsd a szemed…Változást ugyanis az hoz, ha fókuszáltan nem a régivel harcolsz, hanem minden erőddel az új építésén dolgozol. A Te utadon mész, s megvívod a harcaid. Megírod a saját sikertörténeted, felülemelkedve a negatív körülményeken, a bosszantó rendszeren, amelyben élsz.

Ha belül megvan a rend, akkor nem fog érdekelni kívülről mi akar sugározni feléd. Biztos lelkülettel teszel a céljaidért, dolgozol értük, beteljesíted őket.

Akármennyire fáj tudatosítani magunkban, de változást csak mi hozhatunk a saját életünkben, s bár számos alkalommal ez nehéz szembesülés, égi adomány is, mert bármikor a sorunk átfordíthatjuk kedvező irányba. Csak akarnunk kell, csak eldönteni, hogy a fejlődés, a teremteni akarás mellett döntünk.

Nekem is nehéz döntés feladni a komfortzónát az ismeretlenért, de úgy érzem, elérkeztem arra a pontra, amikor vissza kell mennem Budapestre( immár végérvényesen), mert nem maradt a városomban nekem semmi, mert a fővárosban amúgy is  sokkal több lehetőség és esély vár boldogulni.

Néha a legjobb döntés hátra hagyni mindent, és elköteleződni a saját magunk által teremtett új világrend, út, álmok mellett. Ez az igazi változás. Ez az igazi hatalom. Szabad akaratból alakítani a sorsunk, és oda menni, ahol önmagunk lehetünk, ahol egy csöppnyi remény is van végre boldognak lenni.

Kiss Viktória