Egyszer mindenki rádöbben arra, mit veszített el. Szerelmet, barátságot, pillanatokat, hitet…

Én is részese voltam mindegyik veszteségnek, ugyanakkor már nem másokat okolok azért, ami történt velem. Én (is) hagytam veszni ezeket a dolgokat, én is hozzájárultam a bukáshoz.

Amikor gyermek vagy, azt hiszed szívből, megkérdőjelezhetetlenül, hogy minden rendben van, és Tiéd a világ, csak arra vár, hogy felfedezd. Nem gondolkodsz, nem kattogsz dolgokon, nem félsz. Az egyetlen opció, hogy mersz lépni, megnyílni, játékosan megnyerni az Életet. Ez az Élet pedig meghálálja azt, és máról a holnapra gondoskodik rólad. Nincs ekkor olyan, hogy kiégsz, elfogy, elég a pillanat, hiszen mindenkihez úgy kötődsz, mintha egyszer szeretnél, de akkor végtelen…Te és a most. A mostban játszol, szeretsz, mersz és nevetsz.

Szerelmet és barátságot úgy lehet elveszteni, ha egyoldalúvá válik a kapcsolat, és ott a másikban eltörik valami. Ha nem beszéljük meg és nem tudjuk kibeszélni magunkból a sérelmeket, csak kirakósdit játszunk, vajon mit gondol, s miért gondolja azt a másik, illetve, hogy mit lehetne arra lépni. Játszmákba bonyolódunk, álarcokat, szerepeket veszünk fel, hogy az életünk irigylésre méltónak tűnjön, s az emberek figyelmükkel megerősítsék azt, ami talán nincs.  Hazugságok, pillanatnyi fellángolásokból születő hamis ígéretek, s így a szó, az érzelem, a kötődés elszáll. A közös percek a feledés homályába fakulnak, a hit pedig egy pillanatra megfogyatkozik. Aki nem elég erős a saját korlátait ledöntve magában hinni, azt elsodorják a körülmények, és a másiktól teszi függővé a hitét, a boldogságát, az esélyeit.

Nem célszerű várni senkire. Nincs értelme várni, hogy majd ő keres, neki jelentesz valamit, gondol rád, emlékezik rád, agyal rajtad, hív és felbukkan miattad, valamint érted.

A várakozás elvárásokat szül, és az elvárások a szeretet ellenében vannak.

Jobb, ha Te léped meg, ami számít, azért, ami fontos…

Ha látod a célt, minden más megvilágításba kerül.

Megérted, felismered, hogy minek jött el az ideje véget érni, és melyek azok az értékek, amikért szívesen megküzdesz nap, mint nap. Nem fog rabul ejteni a múlt, és nem lesz jövőtől való félelem, mivel tudod, minden pillanatban magadért, s ezzel az igaz kapcsolataidért vagy. Azokért a személyekért, akik még mindig, minden viszontagság ellenére hisznek benned, ahogy Te is bennük. Tulajdonképpen egymásért lélegeztek, megerősítitek egymást.

Ne sajnáld, ami elmúlt! Lehet csak Te láttad annak, ami.  Oly sokunk csak átálmodjuk, átsírjuk, átgázoljuk az életet. Elfelejtünk gyermeknek lenni. Becsapnak minket a valóságnak hitt illúziók, és a rabságukban élve nem marad más, mint az örök álomba szenderülés…

Ezért mondják: …Ne álmodd az életet, hanem éld az álmaidat…

 Élj az álmaidnak, éld át az álmaidat, hagyd, hogy a falaidat ledöntve megtestesüljenek a mindennapjaidban!

Vizualizáld a sikert, viszont ne várj el, ne bizakodj tettek nélkül, és tiszta szándékkal mondom, újra Tiéd a világ, újra megnyered a meccset.

Újra szabad vagy.

Kiss Viktória

2021.03.23.