Alvó szívem ne zavard!

Ne szeresd, s ne akard!

Átadta magát a magánynak.

Még akkor is, ha piszkosul kívánlak.

Alvó szívem bölcsője keserű vágynak.

Messzire elnyűtt árnyak börtönébe zártak.

Nem akarok fényt látni, hátha hamis játék,

feladnám úgy, hogy közben csak várnék.

Alvó szívem mély álomba ringat.

Érzem, megbabonáz egy tűnő illat.

Itt hagyott inged meleg tested idézi,

a szem nem lát, de a szív folyton érzi…

Az álmot, a vágyat, a táncot.

A lelkemet szorító bilincset, a láncot…

A szenvedélyt, a csókod, a lényed.

Másképp már nem is lehetne, hiába kéred.

Kiss Viktória