Elmélkedéseim

Bajnok.

By
Nincs annál magasztosabb érzés, mint amikor hiszel, és idővel a hited tárgya megvalósul. Eltűnik a fájdalom, megszűnik a számkivetettség. Idők jönnek, mikor a fény legyőzi a sötétséget…
Az én életem sem volt tündérmese, de még csak mese sem.
Tele volt igaz, élő, megtörtént, eleven nehézségekkel, amelyek valahogy nem akartak véget érni. A sok megpróbáltatás bár kicsit megtört, mégis mentem tovább, s féltve őriztem ott belül a lángot.
Most már tudom és érzem, megérte. Pedig emlékszem azokra a percekre, mikor szidtam az életet, káromoltam Istent és nem láttam az út végét…
Nem tudtam, de görcsösen viszont helyt vágytam állni a világban, és olyan dolgokat a magamévá tenni, amik nem az én életem részei kellettek volna, hogy legyenek. Mások menetrendje szerint éltem, és elfeledkeztem arról, hogy az igazi lényegiség bennem van, a saját utam és sorsom én írhatom, én írom, csakis egyedül. De ez így van rendjén. Így a legfelemelőbb érzés, ha idővel a sok tűzpróba formál, s a jellemfejlődés felelősségvállalást és következetességet eredményez. Ekkor döbbensz rá, hogy bár nem felejted el honnan indultál, most már magasabban vagy, szárnyakat eresztettél. Bajnokká avanzsáltad Magad. Győztes lettél.
Ezt pedig legfőképp Magadnak köszönheted, mert igenis éltél belül akkor is, mikor minden más megtörettetett és térdre kényszerített az élet.
 
Kiss Viktória
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Trackbacks and Pingbacks

Read Next