A csendes, fegyelmezett erő láthatatlan, de attól még van, és érték.

Nagy utat jártam be az elmúlt pár hét, hónap alatt (is). Hatalmas gátat törtem át Önmagamban, és nagyon vastag falakat bontottam…

Ezen az ösvényen ismét magamra maradtam, és akárhogy is szerettem volna kapcsolódni másokhoz, csak a saját visszhangom felelt. Eleinte hangos volt a zaj a fejemben, tétre menő harcok folytak a lelkemben, és szélsőséges érzelmek uralták a szívem.

…Ilyen ez, ha a kontroll teljesen a kezedbe kerül, mert rákényszerülsz: biztos, hogy először megijedsz az erődtől, mikor felismered, hogy egyáltalán van, és hogy képes lehetsz bármire, ha szeretnéd. Innentől kezdve ugyanis Tiéd a felelősségvállalás azért az életért, amit választasz magadnak…

…Eszembe jutnak azok az évek, amik valójában azzá formáltak, aki ma lényegében vagyok, de kellenek a mostani megtapasztalások is, hogy napról napra jobban feladjam, aki nem akarok lenni, és megteremtsem azt az embert, akivé még válhatok.

Soha nem kaptam érdemi visszajelzést, csillogó tekintetbe gyúló őszinte örömöt azért, amit benső dilemmák és külső körülmények okozta nehézségek ellenére kiválóan elértem. Nekem dolgom volt azzal, hogy ráébredjek: miért várok bárkitől is bármit, ha egyedül végig tudom küzdeni a legsötétebb éjszakákat a fényért, a fény felé…

…Amikor jelenvalóvá válsz a saját életedben, mert ráérzel, hogy önmagad vagy az igazi erő, és mindenki mástól függetlenül is képes vagy bármire, nem fogod koldulni naivan a hamis szeretetet, hiszen az erőd tekintéllyé válik, és ez a tekintély emelni fog…

Mindig bennünk él a csöppnyi gyermeki láng, az az ősi szikra, ami kellő időben a saját érdemünk miatt felgyúl, és emlékeztet minket arra, ami tényleg a lényünkben rejlik.

Emlékezet a tiszta jelenvalóságra, ennélfogva a folyton táguló mozgástérre; s Te megérzed, hogy élsz, hogy Tiéd a végtelen…

Nagy utat jártam be az elmúlt pár hét, hónap alatt (is). Hatalmas gátat törtem át Önmagamban, és nagyon vastag falakat bontottam…

Most már tudom, hogy csak és kizárólag Önmagamra számíthatok. Az erőm már nem vár el, nem kér, és nem is koldul szeretetet,

mégis falakat bont, gátakat tör át, mert emlékezik arra, ami valójában lenni hivatott: örök forrása az olykor megfáradt szívnek, de legalább táplálni, izzani és teremteni kész már akkor is, mikor önmaga marad, nem remélve viszonzást.

„Minden sikeres ember mögött áll valaki” – szokták mondani. Én azt mondom: minden sikeres ember önmagára ébred…

Nem igazságos sokszor, ahogy a szeretteidnek, barátaidnak hitt emberek ignorálnak, de az életed nem a külső „igazságokról” kell, hogy szóljon, hanem a benső tanúbizonyságodról, arról, hogy egyedül is legyőzhetetlen vagy: nem azért, mert háborúban állva a világgal és az emberekkel mindig győztesként emelkedsz, hanem mert folyton le tudod győzni a legfőbb ellenséged: Önmagad.

A csendes, fegyelmezett erő láthatatlan, de attól még van, és érték.

JKV

2026.02.05.