Verseim

Élet…

By

Élet!

Senki nem kérdez?

Fáradt…

…lelkem inspirálhat?

Látod,

folyton elszállok.

Sírhatsz,

ám szívemben bízhatsz.

Bár bánhatod,

az elmúlást fájlalhatod…

Bennem ott a tavalyi tél.

Mégis karácsonyt érzek,

ahol a szeretet tán véget érhet?

 

Élet!

Senki nem válaszol.

Máshol…

Űrben tátongó mámor?

Érzed,

ahogy a mélység a végzet?

Nevethetsz,

mégsem találhatod a helyed,

mert én már nem hajbókolok neked.

Aztán vágyhatod…

A régi pillanat, mint idealizált állapot,

…hogy utamra engedtél,

kiben ott egyszerre a nyár és a tél,

ki örökre foglyod marad.

Kiss Viktória

Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Trackbacks and Pingbacks

Read Next