Gyászoltam.

A meg nem értettség fájdalma gázolt át rajtam újra.

Láttam, tudtam, éreztem. De a tehetetlenség súlya nyomta a szívemet. Szilánkokra tört üvegdarabok, és szívek. Az alkohol bódító hatásától elcsitult álmok és a bagó füstjétől elolvadt vágyak mardosták veterán lelkét. Vándor volt, aki csak a békét kereste juhai között. Tépett szárnyakkal ruházta fel az élet, és néhanapján mégis repült, amikor tudott. Szabadlelkű léte révén csak levegőt kívánt, édes szavakat és megértő társlelkeket. De álmait törték szét, vágyait rúgták porba és ő már nem kitaposott ösvényeken, rabláncon szelte lépteit. Apja volt árva gyermeknek, barátja is, a legsötétebb órákban, mikor béklyóba verte lányát a múlt és igába hajtotta az amúgy őt is mardosó fájdalom. Szavak nélkül értett, hittel látott, akkor is, mikor úgy tűnt, mintha csak nézne. Végtelen szíve mindenkinek a legjobbat akarta, tette, vágyta, de saját magától elrabolta az idő, a rabiga, a szerettei által kizsákmányolt élete. Apa. Vándor. Veterán. Most álomba itta az alkohol. Erején felül küzdött. Szívet markolóan elhatalmasodott rajta eközben a bánat, a nyomorúság, amit a meg nem értettség, a szeretethiány és a rá vetülő vádaskodás okozott.

Miért hajt hát a lélek, ha ösvényét járva ádáz lelkek kövekkel szegecselik? Mint amikor a fejre töviskoszorú kerül, úgy volt ő a bűnösnek titulált királya éhes, mohó, vad nyájának.

Nem féltem, csak zokogtam. Bár tehettem volna valamit! De a könnyeim könyörületbe mártva imádkoztak azért az álomért, amit ő nem ért el, de talán még elérhet valaha.

Az Igaz Szeretet zengő hangját,

a szívet-lelket nyugalomra intő megértettséget

és a perzselő szenvedélyt, ami életre hív, és élményekre, nem csak kényszerkompenzációra futja tébolyult köreit.

Az ima nem csak szavakkal lehet. A lélek csendhangja is lejátszhatja az Isten felé kiáltó és erőteljes bizodalmat, Urunktól titkon kérve és remélve az irgalmat és kegyelmet.

Hiszek benne. A gyógyulásában. Abban, hogy egy veterán tudja, mikor jön el a pillanat, amikor le kell, hogy tegye a fegyvert. Elismerve, hogy ha valami sokáig tart, ha valamihez sokáig ragaszkodik, akár fel is emésztheti, főbe és legfőképp szívbe lőheti az.

Szilánkokra tört üvegdarabok, és szívek. Az alkohol bódító hatásától elcsitult álmok és a bagó füstjétől elolvadt vágyak mardosták veterán lelkét. Vándor volt. Édesapa.

Hiszek benne. A gyógyulásában. Abban, hogy egy veterán VALÓBAN tudja, mikor jön el a pillanat, amikor le kell, hogy tegye a fegyvert. Elismerve, hogy ha valami sokáig tart, ha valamihez sokáig ragaszkodik, akár fel is emésztheti, főbe és legfőképp szívbe lőheti az.

Kiss Viktória