Üresség szólítana, de győz a fény a sötétség felett. Élni és égni vágyik a Szeretet, nem fognak rajta földi fájdalmak. Egy érett elme, egy tiszta szív, és egy bölcs lélek tudja, hogy ami itt lent van, csak szeszélyes, múló, sokszor szenvedést okozó, átmeneti világ. Amit nemcsak tud, hanem érez is az igaz lélek, hogy valójában amire vágyik, azt az itteni lét nem adhatja meg neki. Vannak persze csodák, ünnepek, és varázslatos találkozások, de mindezek csak rövid feltűnései egy végtelen univerzumnak. A Karácsony valóban a csoda, a fény, a Szeretet ünnepe, ugyanakkor sokakban mégis kettős érzéseket kelthet. A szeretet, ha hiánnyal társul, fél magány. Bár számos ember ilyenkor elsiratja azokat, akikkel együtt ünnepelne, de már nem lehet, azt érezni szükséges, hogy a minőségi kapcsolódás nem ismeri a hiányt, mert életeken ível át. Ha rákapcsolódunk, ráhangolódunk a végtelenre, elég egy puszta gondolat, egy lélegzetnyi ima, hogy egymásra találjunk azokkal, akikkel szükségét érezzük találkozni.

Soha nem is válunk el, mert egy időt és teret nem ismerő lélek részesei, a mindenséget átható és mozgató fény-lélek áldott gyermekei vagyunk. Talán földi gondolkodással, korlátok közé szorított elmével elhisszük, hogy érdemes bizonyos emberekhez, tárgyakhoz, emlékekhez ragaszkodni, közben pedig ami valódi és igazi, az áramlásban van, és nem szüli a ragaszkodás görcsös érzését. Az egyszerűen csak adja magát, igen…kapcsolódik egymáshoz.

Amikor a legerősebb a fény, akármilyen hihetetlen, de a sötétség akkor akar a legjobban élni, azonban hála az isteni kegyelemnek és erőnek, nem tud akkor élni, sőt teljesen szertefoszlik.

Bennünk dualitás uralkodna, de a fényt kaptuk osztályrészül, ígéretül a Mennyei Atyától.

Én hiszem, hogy egyszer mindenki hazatér, mert aki el is téved, annak a lelke végül arra vágyik, amire rendeltetett: visszatérni fényként a Fénybe.

Akit barátnak hiszel, ma lehet ellenség, aki ellenség, holnap lehet barát, én azonban már nem így közelítem meg az emberi kapcsolataimat. Önmagam erejére célom ébredni, és a benső békémet kimunkálva tartós fénylélekké válni, akinek nem ellenségei vannak, hanem tanítói arra, hogy megtanuljon a nehézségek által is egyre nagyobb fényként ragyogni, terjedni, hogy mindazok, akik hisznek benne, ugyanúgy eljussanak vele oda, ahol őszintén várják.

Sok minden lehet ajándék, főleg a földi világ szemüvegén keresztül, de az igazi érték az egymás iránti szeretet, az egymásba vetett hit, és az idő, amit a másiknak ajándékozunk.

A Valódi Szeretet akkor tud megszületni, és stabilan fennmaradni, ha a másik lelkébe szeretnénk látni akkor is, mikor mindenki más nem. A megértő lélek nagy kincsek megtalálására hivatott, számtalanszor ugyanis ott rejlenek igaz csodák, ahol az egyszerű, felszínes gondolkodású, kapzsi, mohó és érdekemberek nem számítanak rá.

Nagyon nehéz sokszor nem kifelé fordulni, mégiscsak egy ilyen látszat- és kirakatvilág keretei közé szorultunk, de Mindnyájunkban ott él a jövő, a fény ígérete. Mindig dönthetünk arról, hogy a Fény Őrei, vagy sötétség foglyai legyünk. Aki egyszer azonban megtapasztalja, hogy milyen valójában szeretni és szeretve lenni, már nem akar többé másképp cselekedni. Ehhez viszont az kell, hogy megnyissuk a szívünk, hogy IGEN-t mondjunk a fényre, és keresztül tudjunk menni a sötétségen, nem feledve el, hogy az igenis meg fog jelenni, mint minket próbára tevő akadályzóna.

Nincs olyan, hogy vége van. Ez benne a legszebb, hiszen folyamatosan áramlunk, haladunk, mint fény a fényben.

Én tiszta szívvel kívánom Nektek, hogy találjatok egymásra azokkal, akikkel együtt jár a szívetek és a lelketek, akikkel szinkronicitásban vannak a tiszta érzelmeitek.

Ti legyetek egy szép, nemes és szeretetteli világ zálogai, védelmezői az elesetteknek, reménysugarai a lélekben elveszetteknek és haldoklóknak, és Őrei az Örök Szeretetnek.

Örök életeken átívelő, áldott, végtelen, soha el nem múló Ünnepet kívánok. Lélek a léleknek. Szeretettel.