Soha nem vagy egyedül, mégis vannak utak, amiket egyedül szükséges megjárnod.

Nem mindig kívánságműsor, hogy egyedül, vagy ne. Ha ragaszkodsz ugyanis ahhoz, ami nem szolgál Téged, végül a sors elrendezi, hogy az érdeked miatt eltávolodj élethelyzetektől, emberektől.

Lesz olyan életszakaszod, amikor rákényszerít az élet, hogy szembesülj önmagaddal, azzal, hogy erős vagy azt a szintet is meglépni, amiről nem is gondolnád, hogy megléphető. Látszólag magad maradsz, hogy aztán legyen lehetőséged elcsendesülni, és a szíved irányába fordulva elrajtolni a céljaidhoz vezető úton.

Honnan tudod, hogy nem jó irányba tartasz, vagy legalábbis nem ott vagy, ahol már egyáltalán nem kéne lenned?

Ha akárhogyan is törekszel, nem érik be a gyümölcs, mert nem értékelik a jelenvalóságod.

Oda szükséges tartanod, ahova a tiszta szívhang hív. Bár lehet, hogy ijesztőnek tűnik az ismeretlen, és nincs garancia a tartós boldogulásra, vagy egyáltalán a boldogulásra se, megéri Önmagadhoz méltó döntéseket hozni.

Én többször tapasztalom, hogyha tudom, mit akarok, támogatásra lelek. Azzal is tisztában vagyok ugyanakkor, mi történik abban az esetben, ha megalkuszom, ha beérem a kevesebbel.

Lehet, hogy állomásnak egy ideig jó az adott élethelyzet, hogy végül aztán nagyobbat ugorj oda, ahol az igazi rendeltetésed van. Néha nehéz beismerni külső nyomás hatására, hogy véget ért egy életszakasz, hogy másfelé lenne szükséges lépni. Nem azért, mert nem vagy jó vagy elég kitartó, hanem mert belülről érzed az indíttatást, hogy többre vagy hivatott, hogy kinyerted az adott életszituációból azt a tapasztalatot, tanulságot, amit szükséges volt kinyerni.

Persze, működik a hála azért, ami van, és azt meg is szükséges tartani, ha még célod van vele. De mihelyst úgy érzed ott legbelül, hogy eljött az idő messzebbre merészkedni, hát menj! Mindezt azonban csak úgy érdemes, ha megvan a kellő eltökéltség, célorientáltság hozzá. Ha tudod mit akarsz, még ha a hogyan nem is feltétlenül rajzolódik ki. Nem tartozol senkinek, szó szerint senkinek sem semmiféle magyarázattal. Ami Benned zajlik, csak Te értheted igazán. Az igazi önértéshez viszont elengedhetetlen a tudatosságod, miszerint tényleg az a cél, ami, vagy félelemből nem mered, nem akarod, hogy a cél legyen, innentől fogva tévutakra térsz.

Erős játékos veled szemben az önérzeted, mert el akarja hitetni veled, hogy a külvilágból csakis győztesként kell kijönnöd, hogy érj valamit. Valójában azonban nem hagyhatod, hogy becsapjon a versenyszellem illúziója. Nem engedheted meg magadnak, hogy versengj másokkal, hogy rivalizálj, hogy játszmákba bonyolódj, hogy kívülre tekints, hagyva elvonódni a benső iránytűről a figyelmet.

A csendben rejlik a lélek ereje: önfegyelem, önuralom, benső, stabil béke.

Dolgozom én is rajta, és minél magasabbra szeretnék hágni, annál nehezebb lesz a próbatétel. Sokszor meg is bukok, de utána annál nagyobb erővel vagyok motivált nekiveselkedni újra a kihívásnak.

Az elmúlt egy hétben például meg vagyok betegedve, mert hagytam beengedni magamba a sötétséget. Másoktól tettem függővé a napjaim, hogy keresnek-e vagy nem, hogy hogyan viszonyulnak hozzám, hogy mit mondanak rólam. Sok igazságtalanság ért, én pedig eltökélten ellenálltam nekik.

Az ellenállás, a küzdelem valami ellen azonban csak még több pusztító energiát teremt, illetve idéz a lélekben. Ennek viszont létjogosultsága lesz fizikai megbetegedésekben is.

Nem engedhetem meg magamnak a káoszt, ha tudom, hogy az édent érdemlem, mert az éden a cél.

A legnagyobb tanulság nekem megint csak az, hogy a saját lelkem békéje az elsődleges, tényleges, tiszta kincs. Ennek az állapotnak, jobban mondva valódi hatalomnak a fenntartásába pedig nem fér bele a függőség másoktól, az a dolog, hogy hagyom befolyásolni, meghatározni, beskatulyázni, megbélyegezni magam mások hamis rólam alkotott képe, vagy igazságtalan vádaskodása, gondolatai révén.

Ha tudod mit érsz, valóban: zárd ki magad a versengés illúziójából, és menj, munkáld ki Önmagadban még jobban azt a célt, hogy az légy, aki a ma befektetett energiája által a holnapban teremtődni vágysz.

Te sem engedheted meg magadnak a káoszt, ha tudod, hogy az édent érdemled, mert az éden a cél.

Kitartó önmunkát kívánok Neked, és sok erőt, ha úgy érzed, összedőlni látszik körülötted minden, miközben pont akkor veszi kezdetét az új életed.