Számos ember mérhetetlen nagy egóval rendelkezik. Ezt az egót, ha észreveszik, ha nem, minden egyes nappal jobban kimunkálják önmagukban.

Furcsa megtapasztalni, és egyben fájó is, hogyha a hozzád közel álló személyek ebből a bizonyos egóból gyökerezve elhajítanak. Rémisztő lehet elsőre, hogy magad maradsz, trauma pedig a léleknek amikor megtapasztalod, hogy soha nem azért szerettek, aki voltál, hanem akinek látni akartak. A távolság tényleg felgyullasztja az igazi lángot, a hamisat pedig elaltatja. Talán ez a változás rendje, annak a ténynek a záloga, hogy jót szeretne, sőt egyre jobbat formálni Benned, alakítani körülötted az élet.

Bántani fog – lehet, hogy sokáig – a tudat, hogy amit Te valódinak hittél, illúzió volt csupán, és hogy akiket a legjobban szerettél, azok okozták neked a legnagyobb csalódást, ugyanis képesek voltak önzőségből feladni, megtagadni, elárulni Téged.

Figyelj jól…ha ugyanolyan helyzetekkel találkozol folyton, az tanítani szeretne valamit. Méltó vagy rá, hogy megfelelő emberekkel vedd körbe magad. Hidd el, az erős fájdalom, amit érzel, megtisztulást hoz, a megtisztulás pedig egy új, irigylésre méltó életet, ha kitartóan teszel érte, ha hiszel benne rendületlen. Ezt azért mondom, mert a régihez való görcsös ragaszkodás nem hozhat egy új sodrást. A teremtés energiája csak akkor szabadul fel, ha teret adsz neki, és feloldod mindazt az energiát, amit leköt a múltba való kapaszkodás.  Tudatosan építsd a jelened, miközben szárnyakat bontasz a jövő felé! Győzd le önmagad, beleértve azt a szívfájdalmad is, hogy elhagytak Téged. Ott fent bíznak Benned, miközben komoly küldetést szántak Neked. Ne hagyd, hogy Téged elnyeljen az egó, mert az az elmének börtönt, a léleknek falakat épít. Abban csak magad veszed észre, csak magadért vagy, s elfelejtesz önzetlenül szeretni.

Kérdezem én, hogy szeretnél ebből a földi rendeltetésedből távozni?

Úgy, hogy éltél a szíved szava szerint, és szerettél a végsőkig, vagy konokul ellöktél mindenkit a közeledből, így ítélve keserű létre magad?

…És mi marad a legvégén a földi játszótéren? Talán az emlék sem, csak az érzés, hogy becsaptad önmagad, mikor elhitted, hogy az életed csakis rólad, érted szól.

Önjelölt megváltódnak hitted az egót, de csak egy gyilkos illúzió mellett döntöttél, ami szép lassan elpusztított minden értékeset, amit az életed neked tartogatott, ami tényleg rólad, érted, melletted, miattad szólt volna, azért, hogy boldog légy, hogy élvezz minden apró pillanatot, hogy éld át, hogy a tiéd lehessen…