Elfogytam
Egó.
Az a lehetőség éltessen, hogy szerethetsz, mégha viszonzásra sem lel…
Ez az igazi krisztusi szeretet alapja.
Meg szükséges tanulnom valódi gyógyítónak lenni, ahhoz pedig fontos a következetes, felelősségteljes és hiteles én felépítése.
Olyan lélekdoktor vágyom lenni, aki magából folyton ad, de csak a megfelelő embereknek, akik nyitottak is, és készen állnak a gyógyulásra. Arra, hogy a kezükbe vegyék a saját sorsukat. Nincs értelme ugyanis – mint többször említettem – ott fényt gyújtani, ahol ragaszkodnak a sötétséghez. Az magát az orvost is felemészti, ha olyan személynek nyitja meg az áldozatkész szívét, aki makacsul lemondott a saját teremtő erejéről és a külvilágra mutogat.
Az én életem a példa arra, bár még én is útkereső vagyok, hogy a mérgező környezet eltántoríthat a célodtól, de ha felébredsz a tiszta valóságra, akkor a választás szabadsága által felülírhatod azt, amit elveszetthez hittél, hitettek veled oly régóta. Így pedig másoknak is példaértékű lehet a felépülésed, az önmagadra találásod.
Mindaz, amiről egykor csak álmodoztam, az elmúlt pár évben valósággá vált vagy folyamatban van a megteremtődése. Nem azért, mert az élet kárpótolt, vagy mert szerencsés csillagzat alatt születtem, de azért sem, mert a többség szavával élve „bejött az élet”. Inkább azért, mert hittel bontom le fokozatosan a falakat, miközben felismerem, hogy én vagyok a felelős azért, milyen irányt vesz az életem.
Voltak utak, amik látszólag végzetesnek tűntek, de valójában egy nagyobb terv részei voltak, hogy aztán azzá váljak, aki idővel szeretnék lenni.
Már csak homályos foltok maradtak, de kötnek még érzelmek a fájó múltamhoz. Van ugyanis az a trauma, ami egy életre determinál, de ha megfelelően kezeled és beépíted az életedbe, akkor bajnok maradsz a végsőkig.
Szeretnék eljutni arra a szintre, amikor én is krisztusi szeretetet képviselek, és képes vagyok azokat is megáldani, akik amúgy júdási lelkülettel kegyetlenül elárulnának.
Az esetek többségében ugyanis nem az a fontos, hogy mit kapsz vissza, hanem hogy mit adsz, s mi az, ami folytonosan, önzetlenül árad belőled.
Krisztusivá szükséges válnod, hogy maga legyél a Szeretet, ami annyira magától áradó, hogy nem teszi magát függővé attól, mit kap, mi áramlik hozzá cserébe.
Olykor nem azok fogják értékelni a szeretetedet, akikről gondolnád, hanem olyan emberek, akikről nem. Útjelzők lesznek az életed során, és sok esetben rávilágítanak önmagadra, felerősítve benned, amire rendeltettél.
Ha erős vágyat érzel egy irányba, ne legyél rest meghajolni ezen benső lelki indíttatás előtt. Amikor minden összeér, ott szinkronicitás van. Az pedig egyértelműen Érted van, Érted szól.
Légy hát hálás Önmagadnak, hogy megérkeztél, és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez. Azokat is áld meg, akik zsákutcába tereltek. Kellett ez a sötétség és kilátástalanság ahhoz, hogy még jobban vágyd a saját fényed melegét, hogy még jobban szeress adni…
Trackbacks and Pingbacks