Néha fel kell adnod Önmagad, hogy az lehess, akivé lenned kell, és ne azzá válhass, akivé valójában hivatott vagy lenni.

Ez egy szükségszerű folyamat ahhoz, hogy ráébredj: amíg nem a benső igazságod fényében alakítod az életed, addig csak árnya vagy Önmagadnak. Szomorú, magányos, meg nem értett embernek érzed majd magad, és nem fogod megtapasztalni azt a földöntúli érzést, amit csak az álmod adhat Neked. Elfelejtesz élni, sóvárogsz, és ha hálás is leszel azért, ami van, nem szívből, kötelességből fog jönni.

Amikor az álmaid útját elkezded járni, akkor gyullad fel a tartaléklángból a szenvedély, akkor érted meg, hogy ez az az élet, amire vágytál, és nem az, aminek csak muszájból, a világ elvárásaihoz igazodva tettél eleget. A hála ekkor lesz szívből érezhető, és az életet is akkor tudod igazán tisztán megélni, ha az álmaidnak szenteled azt.

Sokszor könnyebb a tömegbe belevegyülve a világ elvárásaira igent mondani, pedig valójában az jelenti a halálunk. De mégis megtesszük, mert azt hisszük, nincs más választásunk, és tényleg: van, hogy keresztül kell jutnunk egy állomáson, ha akarjuk, ha nem, hogy általa felismerésekhez jussunk, és ezen ráeszmélések által pedig megtanuljuk felépíteni azt az életet, amit Önmagunknak kívántunk mindig is.

Én már megtapasztaltam, milyen az úton időnként eltévedni, de ez a kudarc egyre inkább egy iránytű afelé a cél felé, amit számtalanszor kitűztem magamnak.

Az álmainkhoz nem csak mi ragaszkodunk. Azok is értünk vannak.

Így, ha nem hallgatunk az intuícióinkra, azok még inkább felhangosodnak bennünk, hogy csak azért se rezignáljunk bele a muszájba, hiszen boldogságra születtünk.

Boldog életet kaptunk osztályrészül. Rajtunk áll, elég bátrak vagyunk-e a szív útjára lépni, miközben őszinték vagyunk Önmagunkhoz.

Honnan tudod, hogy jó helyen vagy?

Ha sugárzol, és ez a fény tükre a lelkednek, ez a fény a világossága a világnak.

Kiss Viktória