Új reményekkel vetem bele magam abba, amit valójában szeretek, bár néha engedem menni. A szabadsága mégis abban rejlik, hogy folyton visszatér hozzám, és hív, csalogat, ismét magával ragad. Amikor hagyni akartam, feladva, hogy csak egy vesztes vagyok, akkor lettem éppen nyertes. Egykor elérhetetlen álomnak tűnt, most már azonban nem illúzió. Élő, eleven, valóra vált, testet öltött valóság és állandóan megújuló cél, amiben folyton szintet szeretnék lépni.

Írok, és ez áthatja a mindennapjaim, a lényem. Magától adódik, ami valaha nem, csak mégis belül lüktető, halvány lángként égett, hogy ez a sorsom, a küldetésem.

Több, mint egy egyszeri cél, mert ez valami örök. A lélekből ered, így nem lehet véges.

Hiszem, hogy megmaradok valakiknél, valamerre a világban, valamint értéket tudok hátrahagyni, miközben emberi sorsokat érintek össze.

Hiszem, hogy önmagamra ébredve a világ is ébred majd, akiknek pedig találkoznia szükséges egy feljebbvaló jó érdekében, azok minden körülmények ellenére találkoznak is fognak.

Mindnyájunkban ott van a tűz, annak a szikráját pedig valóban csak a szenvedély és a kitartás mércéje lobbanthatja fel.

Kívánom hát, hogyha minden körülötted romlásnak indul, Te akkor is találj legalább egy olyan célt, amire a fókuszod és az erőd tudod teljes mértékben fordítani, hogy ne fájjon a valóság addig sem, amíg a körülmények ellened játszanak. Sőt, maga legyél a fény az éjszakában, akinek a benső békéje mások sötétségét fogja eloszlatni.