Kínos, nehéz, sokszor félelmetes beleállni helyzetekbe. De ahhoz, hogy következetes legyél, ki szükséges tartanod az elveid mellett, és nemet kell mondanod arra, ami nem te vagy.

Fontos érezned, hogyha kitartasz a céljaid mellett, hatalmas erőket szabadítasz fel magadból, és ilyenkor ráébredsz arra, hogy erős vagy, és egyedül is képes vagy megállni a helyed.

Eleinte fájni fog, hogy csak magadra számíthatsz, hogy más nem tudja helyetted egy kis időre sem felvenni az élethelyzeted, hogy jobban megértse azt, és így ne ítélkezzen feletted. De tudnod kell, hogy amint elkezdődik a végtelen szárnyalásod, sok minden el fog múlni ezzel egyetemben. Igaznak tűnő barátságok, biztos pontnak tűnő családi kötelékek, és olyan hamis illúziók, amikhez makacsul ragaszkodtál.

Érted van minden, mert csupán az morzsolódik le, ami, illetve aki nem szolgál téged, s talán soha nem is szolgált.

Hosszú évekig megbetegített a környezetem, és még most is érzem sokszor, milyen, mikor kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, pedig már gyógyult vagyok. Hányszor, de hányszor a fejemhez vágták, hogy naiv vagyok, amikor csak hittem az álmaimban erőmön felül, és töretlen mentem értük előre.

Október 21-én rendezték meg a Pegazus 2022 antológia bemutatóját, ami egy újabb mérföldkő volt az életemben, bizonyság arra, hogy megérte a sok rosszakaró és hitetlen ellenére kitartani, és menni, menni tovább teljes hittel az úton.

Amikor egy irigy, rosszindulatú ember feltűnik, akkor érdemes nem foglalkozni vele, mert utána jönnek, akik erre megcáfolhatatlanul rákontráznak, hogy igenis jó vagy, értékes, sőt…a legjobbak között is az egyik legjobb. Aki az egész szívét és lelkét adja egy célért, az nem veszíthet, ugyanakkor nem is csak nyer, hanem igazi győztes.

…Amikor a teremben felolvasásra került az Angyalok c. versem, egy kedves férfi a hallgatóságból felszólalt: Ez mennyire szép! Ez nagyon jó lett…

Ilyen őszinte, zsigeri dicséret után még nem volt vége, ugyanis az előadás végén mindenki jött oda hozzám gratulálni, hogy mennyire rendkívüli alkotást írtam, hogy mennyire megmozgatta a lényüket a versem.

Aztán eszembe jutott a sok, internetes, arctalan rosszakaró, és ezzel erős kontrasztban a valóság. Megnyugodtam, és úgy éreztem, egy pillanatra magamat is ünnepelem, miközben forrnak be a miattuk egykor megszületett sebek.

Már elhiszem, hogy jól írok, és tudom, valamiképpen nekem ezzel van célom. Ha meg nem is élek belőle, de emberi lelkeket felmelegíteni, katarzist okozni bennük, mi kell ennél több?