Elmélkedéseim
\"Néha nincsenek rá szavak, miért akkor, miért úgy törik meg a pillanat...\"
By Kiss Viktória
Elmélkedéseim
Talán azt hiszed, elveszett vagy...
By Kiss Viktória
Én is emberből vagyok. Néha én is elfelejtek zsigerből élni.
Sokkal inkább átadom magam a görcsös élni akarásnak, és a folytonos megfelelési kényszernek.
Ilyenkor félreteszem magamat, és a külvilág befolyását helyezem előtérbe, pedig szükséges, hogy ne a világ formáljon engem, hanem én formáljam a világot.
Amikor hittel befelé fordulsz és bekopogtatsz sok-sok ajtón, esélyt adsz magadnak, hogy nyomot hagyhass ott, ahol az álmaid készülnek megszületni. Tulajdonképpen így indulsz el a feléjük vezető úton.
Van, hogy az ember álmokkal tűzi tele a fejét és csak ábrándozik, pedig a célkitűzéssel kezdődik az igazi lépés az álmok beteljesüléséhez, hogy azok aztán célokká válhassanak.
Nem mindig azt tanuljunk, amit tanulni akarunk.
Számtalan esetben azt a felismerést és leckét sajátítjuk el, ami éppen akkor szükséges az életünkben a megtapasztalásra, hogy annak fejében haladjunk, formálódjunk tovább.
Az álmok, a célok, a megtapasztalások…
Egy magasabb rendű cél szolgálatáért mindegyik elengedhetetlen.
Először megálmodod, hogy vágyból és szenvedélyből megtedd. Megteszed, hogy megtapasztald, és eldöntöd, valóban a te életed része kell, hogy legyen. Hogy valóban az az út, kompetencia, élethelyzet az, ami többre alakít, visz téged, ami a tényleges küldetésed szolgálja.
Emlékszem, mikor egy állásinterjún azt mondta nekem az adott cég vezetője: Ne jó akarj lenni, hanem kiváló…
Aki ugyanis megelégszik a jóval, már soha nem érez rá lelkesedést kitörni. Ha az ember valamit csinál, csinálja átlagon felül, és ne maradjon szürke!
Sokszor azért vagyunk demotiváltak a megtapasztalásra, valamint a céljainkért tenni, mert olyan dolgok ezek, amik valójában nem is a mi benső igényeink és vágyaink tárgya. Ahhoz, hogy tudjuk, mi a cél, elég befelé tekinteni, és ott érezzük azt.
Onnantól kezdve rajtunk áll, hogy mennyire vagyunk bátrak és merészek tenni, lépni érte.
Az a döntés is a miénk, hogy hajlandóan vagyunk-e nemet mondani arra, amik nem mi vagyunk, és igent mondani arra, amik szívből szeretnénk lenni.
Kiss Viktória
Trackbacks and Pingbacks