Elmélkedéseim
Távolról
By Kiss Viktória
Elmélkedéseim
...ne a világ formáljon engem, hanem én formáljam a világot...
By Kiss Viktória
A fény Benned él, s bár Tiéd a szabad akaratból jövő döntés lehetősége, egy nagyobb erő mégis sokszor determinálja az irányt.
Néha nincsenek rá szavak, miért akkor, miért úgy törik meg a pillanat, a felismerés, hogy az út, amire vágytál, valójában nem is a tied. Mert nem holmi vágy szüli a célt, hanem a zsigerből jövő tiszta szándék és akarat, az az ősi mélyből eredő kíváncsiság, hogy meg szeretnéd tenni, teremteni, átélni a dolgokat.
Én is kitűztem magamnak egy irányt, amihez makacsul ragaszkodtam, és út közben jött a felismerés, hogy nem generál bennem tüzet s szenvedélyt. Az igazi szándék belülről fakad, és ha hagyod magad beleforogni a lényedbe, látni fogod, ami és aki valóban vagy, illetve lenni szeretnél.
Hiszen az igazi cél nem erőszakol meg, sőt…felemel, többre ösztönöz, és akár naphosszakig képes vagy bajlódni érte.
A siker annak, aki hisz és tesz is, elkerülhetetlen.
Sokszor azonban nem mennek jól a dolgaink, és akkor megrettenve elhisszük, hogy csak annyi fér bele, amennyi.
De aztán tudatosan elfogadjuk, hogy a türelem segít várakozni, és az idő pedig feloldja a félelmeket.
Mennyi kishitűség, ami elállít minket a céljainktól!
Örökölt minták, régóta futó programok a fejben, amelyek megteremtik az életünkben a nyomort és a korlátokat.
Szükséges, hogy vizualizáljuk a célt.
Előfordulhat, hogy a jelenben a teremtés képességéhez még meg kell tennünk elengedni a múltat, hogy aztán lehessen jövőnk.
Borzalmas látni, hányan belefeszülnek a létbe, és ragaszkodnak a szenvedéseikhez.
Emberek, szeretteink, akiket nem lehet már megtanítani hinni, mert a túlélésre programozták magukat.
És fáj, és cipeled, és nem tudod nem megtörténtté tenni az emlékeket, nem érezni a hozzájuk kötődő érzéseket.
Az odatartozás joga…A jog, hogy vér a vérrel egy, és hogy ez az egység összetartó, vagy éppen pusztító erő.
Néha hátra kell hagynod mindent, mert a távolság képes csak rég felszakadt és vérző sebeket gyógyítani, soha el nem feledett fájdalmakat valamiképpen felülírni. És ez az a bizonyos távolság, ami felértékeli azt is, ami nincs, vagy éppen elveszett…
Kiss Viktória
Trackbacks and Pingbacks