Verseim
Csak nézel magad elé némán...
By Kiss Viktória
Elmélkedéseim
Tudás vs Érzelem
By Kiss Viktória
Kedves Élet,
van, hogy nem értelek, és olyankor leszegve a fejem csendbe szegülök. Elvonulok, és bár megijeszt, élvezem, hogy nem tudom mit szánsz nekem. Ez valamiféle sejtelmességet ad Neked.
…Mindig törekedtem magamból kihozni a legjobbat, még akkor is, mikor belül feladtam volna, és ordított a nem akarom. Mindig, mindig önmagam adtam, olykor túlságosan is lemeztelenedve kiszolgáltattam magam. És tettem a dolgom, elbuktam, felálltam, újra megtanítottál élni.
Életnek nevezlek, és becsülöm, hogy közelségedben elvegyülhetek.
Azt hittem naivan, kívül vagy, külön világ vagy, valamiféle megfoghatatlan erő, az, ami ellenem dolgozik. Ellenem, igen.
Mert sokszor kicsúszik a lábam alól a talaj, néha, egyre gyakrabban búcsúzni is szükséges, és van, hogy hiába küzdök, valahogy nem érek az alagút végére. De már nem szomorkodom, mert tudom, bennem élsz, bennem vagy, és hogy soha nem ellenem, értem munkálkodsz. Nem megfoghatatlan erő vagy, inkább élő és eleven kapcsolat velem.
Sodródom, ha nem értelek, viszont haladok, ha hiszek.
A beléd vetett töretlen bizalom abból is kihozhatja a legjobbat, ami úgy tűnik, a köztünk lévő köteléket csorbíthatná.
Egyszerűen csak egymásért vagyunk. S ha számtalanszor is hullámok csapnak össze a fejem fölött, akkor is tudom és érzem, a végtelenséged része vagyok, ami minden körülmények között táncra hív. Ha pedig elég erős a szerelmünk, és mindig a boldogság nászában járunk, valahogy minden összezsugorodik, s tényleg megértem, hogy Te SOHA nem akarnál nekem szenvedést, balsorsot, kétséget, fájdalmat, elmúlást.
Kedves Élet!
Most is csendben gyászolok, de az új élet kegyelmében állva türelemmel hódolok Neked, és már tényleg nem kínoz, ha nem tudom mit hoz a holnap, mert mindennél fontosabb, hogy a pillanat betölt engem. A perc, amikor minden szívdobbanásban ismét találkozunk, és jó egymást közelségben, egymásban viszontlátni.
Kiss Viktória
Trackbacks and Pingbacks