A szentmisén kitártam a szívem és teljes, égő lelkülettel részt vettem a liturgiában. Ugyanakkor elszégyelltem magam, amikor arra gondoltam, bár a küzdelmes mindennapokban is ilyen kitartó hittel törném meg a kétség csendjét.

A prédikációban elhangzott a „ne félj, csak higgy” üzenet, és én megkönnyeztem ezt az égi jelet. Mennyire gyarló vagyok, hogy szavakkal hitet tanúsítok, de amikor jön a megmérettetés, szorongás tölt el, pedig az Istenbe vetett szeretet legfőbb jele, ha rá merünk hagyatkozni a gondviselésére.  Sokszor elgondolkodom azon, miért kellett olyan keresztet kapnom, amire aztán rámentek az éveim, és jelentős idő kiesett az életemből.  Bár tudom a választ, még mindig képtelen vagyok elfogadni, hogy így alakult, még néha ugyanúgy hátra hagyom az itt és most teremtő pillanatát a kopott múlt romjaiért. Nekem a felszabadulás nagy árat követelt, de ez a fajta „kiváltság” még nagyobb gyümölcsöt ígér, hiszem.

A szentmise végén beszélgettem nagymamámmal, és milyen érdekes volt, hogy a megszokott panaszáradata ellenére most hálás szívvel tekintett arra az ajándékra, hogy egészséges, és hogy minden megoldódik az Úr kegyelméből. Azt mondta nekem: „Nem természetes, hogy reggel felébredek. Hálát adok ezért.” Ezt a hálát a mindennapjaiban is kifejezi, még ha számtalanszor tudomást sem vesz róla. Sekrestyés révén minden egyes nap gondozza a Szentháromság templom virágait, rendbe rakja a templomot, és bár néha könnyes szemmel, de hittel imádkozik. A szentmise végén azt is hozzátette: „akárhogy is, ahogy esténként letakargatom a Szűzanya és Jézus szobrát, mindig kérem, és érzem is a segítségüket”.

Ez az igazi áldás. Felismerni Istent, bízni az Ő végtelen erejében, és igen…HITTEL mászni meg a falakat. Mindannyian van, hogy magunkra maradunk a gondolatainkkal, és akkor keressük a lét értelmét, az okot, hogy miért alakul minden úgy, ahogy. De boldogok, akik a szomorúságukban is az Úrra tekintenek, mert választ kapnak a kérdéseikre. Igaz, hogy sok a megmérettetés, ezek azonban csak lehetőségek arra, hogy megtapasztalhassuk, mekkora isteni energia, erő lakozik bennünk, és hogy végső soron képesek vagyunk BÁRMIT megoldani.

Kiss Viktória