Ha félsz, annál inkább állj bele a helyzetbe! Hallgattasd el a hangot, ami azt mondja Neked, hogy nem vagy elég jó és szerethető! Engedd, hogy átjárjanak a célok, és a fókuszod NE vonhassa el semmiféle inger!

Rosszakarók, ellenségek, irigyek, ugyanakkor kudarcok, pofonok, nehéz életkörülmények MINDIG lesznek. De a lényeg az, ami a szívedben rejtőzik; a végtelen erő, ami nem kér, csak ad, nem fél, csak vágyakozik, s a vágyakat szándékká írva célokat vonz és a célokért tesz is. Haladni szükséges a korral. Nem ragadhatsz bele egy hozzád méltatlan helyzetbe!

…Hány olyan emberrel találkozok, akik annyit hazudnak maguknak, hogy el is hiszik azt, amit hazugságként beleépítettek az életükbe. Valóságosnak élik meg azokat…

Nem kell meglepődni, ha rossz a szájíz, ha keserű az ébredés, ha fáj a munka, ha savanyú az élet, ha egyszerűen világfájdalom van. Aki nem tesz semmit, csak komfortzónán belül kis energia befektetéssel nagy dolgokról ábrándozik, annak nem lesz soha semmi valóságos, valódi, minden csak illúzióvá rajzolódik, színes, gyönyörködésre méltó képpé, mindazzá, amit látni akar. Akar, de nincs, és nem is lesz, ha egyrészt nem lép előre-olykor nehéz megpróbáltatások árán-, másrészt nem ébred fel az álomvilágából, és ha fel is eszmél, nem hiszi el, hogy megérdemli.

Tervek lehetnek, tervek vannak, azonban azt szükséges látni, hogy a tett teremti a csodát; az nem érkezik meg, mint a megváltás. Mindenhez akarat kell, egy döntés, egy elhatározás, hogy elkezdjenek működni a dolgok, hogy fejet hajtson az univerzum előtted, hogy megtestesüljenek az álmok, és az életed részévé legyenek.

Amikor a célon fókusz, és mégis gördülnek eléd az akadályok, az irigy emberek, akkor tudd és érezd, valami jól működik és jó úton vagy! Csak ott van csend, csak ott van némaság, ahol mérhetetlen erő lobban fel, annak ellenére, hogy ki akarták belőled ölni. Az, hogy túl vagy a nehezén, hogy végig csináltad, hogy győztes vagy, miközben leírtak éveken át, sok mindenkinek szemet, szívet, lelket szúr majd…Te viszont rázd le magadról a gyalázatot, a félelmeket, amelyek tulajdonképpen mások hangjai, s menj előre, tovább! Ne azért, hogy a többiek mit mondanak, vagy mit kell, hogy lássanak; hanem mert mindaz, amit teszel, magadért van, és Te azzal az úttal szeretnél jobbá, edzettebbé, csiszoltabbá válni.

Kiss Viktória