Verseim
Dúló háborúk
By Kiss Viktória
Elmélkedéseim
Raphael
By Kiss Viktória
Olyan emberekkel vedd körbe magad, akiktől szárnyakra kapsz, akik a szívedet látják, akik mernek változtatni. Olyan emberekkel, akik izgatottan várják, hogy lássanak, s bár olykor csak úgy csendben elmúlnak köztetek az évek, mégsem felejtitek el egymást. Kialakul egy sztori, és az eszedben van, hogy csak egy szimpla mosollyal kezdődött az egész.
Megéri élni. Élni érdemes, szép és jó. Lehet bármilyen harag, irigység, dac a világban, csak a szemre figyelj, a lélek tükrére, és észreveszed, hogy megáll az idő, elveszel benne, ahogy a tekintetben, amelyben elkalandoztál.
Nem lesz mindig minden a sínen. Látni fogod a szeretteid a fájdalomtól könnyezni, az örömtől meghatódni, sírni, mikor a béke helyett játszmák uralják a helyzetet, de egyet ne feledj: Éld át a pillanat tisztaságát minden bánatával, boldogságával együtt…
Ne félj, ha sírsz, de vigadj, ha nevetsz…A holnap új fényt vet rád, és mivel eredendően jó vagy, nem bánod, hogy éltél, hogy élsz, még ha hibázol is.
Néha eldurran az agy, néha beüt a lélek-krach. Aki azonban igazán szeret, nem őriz magában a másik iránt ellenvetést, sőt…imádkozik érte. Hagyja, hogy a megfontolt csend vegye át a zajos csata terét, és megszülethessen a hiány, az űr, ami felismerést ad ismét szeretni.
Nem mindig sikerül, hogy a szeretet legyen a válasz. Ám mindig ott az esély, hogy megtanuljunk szeretni, mindenféle háború, gonoszság és kísértés ellenére is.
..hogy egy életre megkapjuk a leckét; szeretni csak úgy lehet, hogy tiszta szándékú szívvel, …igazán.
Kiss Viktória
Trackbacks and Pingbacks