Rengeteg érzelmi válságot éltem át, és én azokban a percekben éreztem karanténban magam. Nem egy külvilág hatására tomboló riadalom révén, hanem a belső békétlenség és az elveszettség börtönében, fuldokolva a csalódások súlyos nyomásától.

Soha nem gondoltam volna ugyanis, hogy a hamis szavak is milyen édesen tudnak csengeni, édesebben, mint bármi más, mély katarzisba ringatva az embert. És igen. Hazug szavak, üresen csengő ígéretek, barátinak tűnő, de annál fondorlatosabban kitervelt érdekölelések.

Mi akkor és ott vakok voltunk.

Mindnyájan, akik tiszta szívvel és fénnyel töltöttük be a másik lelkét, ő pedig hangosan kacagott fel ellenünk, mikor a fájdalomtól csendbe torkollt a kis féltve őrzött világunk.

Vártuk, hogy majd szeretet jön, nemde?

Melegséges, bátorító, biztató, amolyan isteni gondviselésre hagyatkozó, várt csoda.

De nem jött. Vagyis nem akkor érkezett, mikor vártuk.

…Amikor csendes vizekre eveztem, nem azért tettem, mert elfelejtettem a múltam és mindenkit, aki a része volt, hanem mert nem akartam miattuk újra belső dilemmákat, háborút. Olyan mérkőzéseket, amiket egyszer már lejátszottam értük, úgy, hogy vesztettem. Démonokkal sem szerettem volna hadakozni, csak elérni odáig, amíg túlontúl, a fény kigyúl… A gyilkos csend elkísér, s olykor visszahúzna pár kéz, mégis érzem, hogy varázsát vesztett kegyben járva koldulom a szebb jövő reményét.

Nem tagadom. Lehullottak az utolsó könnyek, elkoptak torkomban a szavak, és magamba szívtam a beletörődömség közönyét.

Van-e még valaki az ajtó másik oldalán?

Egy hang, ami szirénénekével égeti a szívem, hogy az vágyja ismét azt a megfoghatatlan ideát, ami örökre rabságba ejti. Ő pedig önként veti alá magát neki. De legalább, úgy egyáltalán, el is higgye, hogy létezik még valami magasabb, valami pátoszibb, valami nagyszerűbb jó, és ez a jó, ha most nem is, de idővel élni akar.

Az embert nem a rendszer zárja karanténba, hanem saját békétlensége, beletörődömsége, és a csalódásaiból származó, falakkal körülhatárolt szíve, megtört hite és hanyatló reménye.

Nem a világot kell megváltani. Elég, ha csak a magunkét tesszük szabaddá.

Akkor szabad lesz. A világ is….

Kiss Viktória