Győztesnek lenni felemelő érzés.
Nem esni többé áldozatul más emberek félelmeinek, felszabadító érzelem. Mélyről hat és megvált.
Már nem érzel többé mérget a lelkedben, független és szabad vagy. Ha elhiszed, hogy Tiéd a világ, meg is nyered magadnak.
Leginkább a sajátod.
Egy ismeretlen vidékre lépsz, és messzinek tűnő az egykor otthonnak hitt, ám otthontalan tér. Furcsa rádöbbenni, hogy akikre az életed tetted volna fel, mind a hátad mögött valahol ellened voltak, és soha nem akarták szívből, hogy önmagad lehess. Megtanítottak rá, milyen a nem, a lehetetlen érzete, és elfeledtették veled az igazság állapotát, a határtalanság bő kegyelmét.
Nem tudod mi jön ezután, csak azt, hogy feladtad, ami méltatlan volt Hozzád, és mai napig az lenne, ha nem vágysz felülemelkedni rajta azon benső hang segítségével, ami folyton a szíved álmaihoz, belé írt vágyaihoz tér vissza.

Minden, amit megálmodtam, igaz volt. Én nem voltam őrült sohasem, csak erőmön felül szerettem volna megélni a valódit, a tisztát, az őszinte életet. Ragaszkodtam az elképzeléseimhez bármi áron. Értük a tömeggel, a szeretteimmel is szembe mentem.

Tisztelem az álmaimat.

Tudod, ahhoz, hogy nyerj, el kell veszítened olykor mindent, elengedned a múltad, és elbúcsúzni mindenkitől, akikkel évtizedekig vetted körül magad.
Nulláról indulni izgalmas dolog. Hidd el, én tudom…
Fáj…Fájni fog, hogy úgy bántak veled, ahogy, és az is, hogy kevésnek érezted magad miattuk, hogy akarva-akaratlan elérték, hogy azt gondold önmagadról; naiv vagy. Naiv vagy, és Te nem álmodtál tovább, nem éreztél tovább, nem hittél tovább, eltörtél legbelül.
Többet adtál, mint kaptál.

Most itt az esély, hogy ne csak az idő múljon, hanem az egykor múlhatatlannak hitt, de elavult, hamis valóság.
A képzelet néha vakvágányra vezet. Az azonban nem olyan kegyetlenül szívbe markoló, mint amikor a valódinak hitt dolgok tesznek sebzetté minket.
Ha várunk, ha egy helyben állunk, már tulajdonképpen feladtunk magunkból valamit.

Amikor mi önmagunkért nem, akkor az élet akar a javunkra válni. Traumák, balesetek, vagy éppen hatalmas súlyú döntések, dilemmák nehezednek ránk, és igen, végül meglépjük, túléljük, átértékeljük, ami volt, hogy aztán újult erővel és felismerésekkel megkapjuk a második esélyt.

Amikor a nem létező véletlenek összejátszanak, ott valami új dolog, érzés, esemény vágyik megszületni.

Hagyjuk áramolni a végtelent…

Kiss Viktória