Isten mindig kinyilatkoztatja a szándékát, s mikor mindez az ember elképzeléseivel találkozik, megszületik az önmegvalósítás útja. Onnantól kezdve csakis rajtunk áll, hogy élünk-e a kegyelmével, s rálépünk a nekünk szánt, általunk is vágyott ösvényre.

Rengetegszer voltam magányos, és sokszor hagytam, hogy mások félelmeiből éljek.  Irigy emberek, gyilkos hazugságok, hamis ígéretek, amelyek el akartak nyomni, mert tudták, többre vagyok hivatott, mint beletörődni egy kényelmes, de kevésbé, sőt egyáltalán nem boldog életbe. „Nem kényszer a palacsintaevés”, de valakik tudatosan magukba tömik a nem kívánt falatokat, mert azt hiszik, ettől jól tápláltak lesznek, és boldogok. De az életet nem kényelemből és kényszerből kell falni, hanem szabadsággal, az isteni szándék képviseltetésével éltetni, táplálni azt. Az önbeteljesedés itt kezdődik, mikor nem látsz, mégis hiszel, és hiszed azt is, hogy eljön a nap, mikor ragyoghatsz a sötétségben is, illetve azon túl. Aztán akkor egyszer csak elkezdődik a lelked és a fény találkozása, az út, hogy felfelé, a végtelenig szárnyalhass tovább.

Tudod, azok a személyek, akik nem jártak a sötétségben és nem dolgoztak keményen az álmaikért, miközben az élet sorozatos próbára tette őket, nem érthetik, mekkora ereje van a gyengeségnek, és mennyire erős fegyver lesz egy adott pillanatban, például mikor felteszed magadnak a kérdést: Vissza akarok-e abba a gyötrelmes periódusba nyögdécselni, amiben voltam, vagy egy nem várt, de annál melósabb új valóságot teremteni, abba megszületni.

Sokunknak fáj kimondani, hogy vannak céljaink. Sokan hallgatnak róla, mert nem akarnak érte tenni. A múlt rabjaiként, a megannyi elutasítástól bezárkózva korán meghalnak ott belül, és esélyt sem adnak magunknak hálásnak lenni, hogy még van tovább és lehet máshogy is, ha megküzdenek érte. Nem mindenkinek kell szenvedni, valakinek elég lenne csak harcolni, mégsem teszi.

Mint a pusztában vándorló Jézust, mindnyájunkat megkísérti az élet. Mikor elég erős lettem ahhoz, hogy a régi ruhám levessem, a régi életem elhajítsam, akkor jutott eszembe: Nekem ez volt a puszta!

Mivel túléltem azt a megannyi betegséget, rosszat, nyomorúságot, orvosi beavatkozást, most itt vagyok és minden nap egy lehetőség, hogyha már megváltoztatni nem is tudom a múltat, de átéljem az újjászületés varázsát. Egy teljesen új fejezet, élet megrémíthet, de meg nem hátráltathat soha.

Istenre figyelj! Nincs véletlen. Ne azok az emberek hassanak rád, akik egy alsóbb szinten megrekedtek és fogalmuk sincs a verejtékező napokról, a szívünket súlyosan kísértő álmainkról amelyek folyton arra késztetnek: Itt vagyok és el akarlak érni. Lemondás, könnyek, száműzetettség.

De megérte, igaz?

Igen, hisz itt vagyok.

S az égig török fel.

Az pedig határtalan.

Ébredj rá, kívánom, s ÉREZD!!!