Feladhatod, csak utána szembe kell nézned vele. Elfojthatod, de egy idő után rá kell lépned az útra, és hogy folytasd, ahhoz be szükséges vallanod magadnak, miszerint hagytad veszni.

Néha igen, fel kell adnod az álmaidat, hogy újra felfedezd Önmagad, így előfordulhat, hogy ki fogsz lépni a vágyott világodból, mert gyáva vagy mellette kitartani. Nincs miért lankadjon az akarat, ha meg is történik a látszólagos bukás, hiszen tulajdonképpen soha nem buksz el. Mindig vár egy új nyitány, egy új kezdet, egy új tánc, egy új megmérettetés.

Sokan nem fogják megérteni, hogy miért ragaszkodsz erődön felül valamihez, ami látszólag nem működik. Aztán azt nem fogják majd fel, miért hagyod talán csak egy időre abba, ha már egykor annyira kitartottál mellette.

A legnehezebb perc a szembesülés, amikor Önmagadnak is bevallod, hogy nem tudod, mit akarsz, hogy lehet, becsapott a szíved.

Miután hirtelen az egekbe törsz, a mélység szólít ugyanolyan gyorsan magába.

Most még nem érted, amit később fogsz érteni: próbatétel ez, hogy tényleg akarod-e a célt, vagy csak elég a képzelet, hogy akár majd egy nap a tied is lehetne akár ez a cél.

Furcsa döbbenet lesz úrrá rajtad, ha a csend szólít magához, és képes leszel átlényegülni benne.

Akkor fogsz visszatalálni Önmagadhoz, olyannyira, hogy legyőzhetetlen lesz a szíved akarata. Erősen fog lüktetni az érzés benne, kitartó lesz a hang általa, hogy igenis, azt akarja, ami neked a legjobb, az pedig nem más, mint ami kiolthatatlanul Beléd égett. A rendeltetésed, hogy élni, és nem csak tervezgetni, lépni, és nem csak várakozni születtél.

Majd megkülönböztet Téged a többiektől az, hogy mersz ráhagyatkozni erre az érzésre, erre a hangra, erre az intuícióra és a világot kizárva, bátor leszel nagyobbat álmodni annál, mint amit más valaha is álmodott.

Nem lesz tényleg B opció, mert elvakít a kép, hogy azt a vágyott célt el fogod, el akarod, el tudod érni.