A múltadtól ne várj mást, csak, amit mindig is adni tudott. Bár megszépülnek az emlékek, a sebek megmaradnak. Szükséges elfelejteni azokat az embereket, akik visszaidézik letűnt idők fájdalmait, netalántán hozzá is járultak a beforratlan sebekhez. Mindenkit megigéz a rabság, mert addig sem kell a jelenben szembesülni a komfortzónán kívüli élethelyzetekkel, addig sem kell önmagába tekinteni.

Vagy megszabadulsz és fényként ragyogsz a sötétségbe, vagy belerezignálsz és hagyod, hogy romboljon, átformáljon ez a sötétség.

Nemcsak, hogy azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz, de az is meghatároz téged, hogy milyen emberek társaságában élsz, dolgozol, tervezel, álmodsz. Aki maga is a sötétség foglya, az téged is csak lefog, le akar húzni majd, ha bevallja, ha nem.

Fájó, néha kegyetlen felülemelkedni a csalódáson, főleg elengedni azokat, akikhez mondhatni hozzászoktál. De az élet része, ha szintet lépsz, hogy minőségi emberekkel veszed körbe magad. Nincs értelme ott erőlködve fényt gyújtogatni, ahol nem akarnak energiát tenni a változásba.

Mindig az van a fejemben, hogy én minden egyes nap megharcolok magammal, és ha hibázom is, törekszem utána javítani azon. Ehhez hatalmas bátorság kell, mert tényleg nem kellemes kimondani, hogy igen, mi kellettünk ahhoz, hogy a körülmények áldozatai legyünk, és önsajnálatba temetkezzünk.

…Igen, te kellettél ahhoz, hogy átvertek, hogy játszottak veled, hogy magadra maradtál, hogy senki nem kíváncsi rád. Mielőtt másokat vádolnál, érdemes elgondolkodni a saját viselkedéseden is, ami, ha tetszik, ha nem, tükör a világra.

Már nem akarok alacsony tudatszintű embereknek energiát adni, hogy emeljem őket, miközben nekik jobb az, akivel lehet temetni magukat.

Az ilyen emberek már nem szándékoznak változtatni, mert megszokták a szenvedéseiket, s ragaszkodnak hozzájuk. Minden lehetőségre van egy kifogásuk, hogy miért nem érdemes lépni, miért jobb csak lenni…

Tisztelem azokat, akik nem válnak a sötétség megszállottjává, és minden nap következetesen dolgoznak az álmaikért.

Tisztelem a törekvéseiket, hiszen aki hasonló hozzájuk, ő megérti, hogy mekkora kitartást, türelmet és hitet szükséges a fejlődésbe beletenni, akkor is, mikor úgy látszik, már minden a sínen van. Ők tudják, hogy a magasból lehet a legnagyobbat zuhanni, és soha el nem telve maguktól, folyamatosan alázattal megcselekszik a jót.