Isten gyakran megengedi, hogy hibát kövessünk el, mert minden egyes kudarc formálja a jellemünket. A legtöbb, rossznak tűnő döntés is ígéret Általa, mert megtanítja nekünk, hogy milyenek nem akarunk lenni, s ki az az „én”, akivé definiálni szeretnénk magunkat.

Sok ember nem mer szembesülni a lelkével, mert fájnak neki a tények. A tények, hogy gyenge volt, hogy gyáva, s nem mert utat törni az álmaiért. Akármilyenek a körülmények, aki élni akar, képes könnyeket vetni azért, hogy a kellő időben sikert, beteljesülést arasson.

Ha cselekedni mersz, meg fog kísérteni a gonosz, és meg fognak környékezni olyan emberek, akik le akarnak beszélni az álmaidról. Irigységből, rosszindulatból egyaránt. A legnagyobb lecke igent mondani minden nehézség ellenére Isten tervére, valamint figyelmen kívül hagyni a kísértő dolgokat. A visszahúzó erők MINDIG ott lesznek Veled, de NE bánd! Így derül ki, mennyire is akarod a célodat, s meddig vagy képes elmenni érte.

Engem is lenéztek, lekicsinyelték a céljaimat. Legjobban az fájt, hogy pont azok tették, akiktől leginkább vártam volna a bátorító szavakat, öleléseket, hogy a megpróbáltatások idején általuk emeljenek engem. Aztán megtanultam, hogy szükséges megtalálnom a benső erőmet, ami mindent felülírva töretlen mozgósítja a hitemet. Vagy az élő hit lenne ez a végtelen, kifogyhatatlan erő? Az erő, ami Isten tervének teljesülni akarása az életünkben…

„Bizony, mondom néktek: Az aratni való sok, a munkás kevés”.

Mondjunk igent hát az isteni tervre! Ő nem hiába írt belénk vágyakat!

Kiss Viktória