Elmélkedéseim

Gyere, itt vagyok, számíthatsz rám…

By
…Soha nem tudunk haragudni azokra, akik szívünkben szeretve vannak. Ha néha fáj is, amit tesznek, emlékezzünk rá; nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre, hisz mindnyájan-valljuk be-sóvárgunk a szeretet, a fény, a megváltás után. Bár a magunk életét más nem válthatja meg, kell valami apró csoda, valaki melegséges szíve, hogy emelve legyünk, s felébredjen a bennünk tomboló elemi erő, az a tűz, vágy és lelkesedés, amely talán gyermekkorunkban volt utoljára.
A szeretet lényege nem a szavakban rejlik, sokszor nem is a tettek erejében, hanem olykor a szavak elrejtettségében, a csend misztériumában. Az igazi érzés, amikor egy-egy tekintet egybeér, és tudjuk, ismerjük, hogy a másik a mi részünk, és mi is részesei vagyunk az ő szeretetének és életének.
A valódi ajándék a hit, az öröm, a szeretet, a remény, amit a másiknak adhatunk. Az ősi bizalom, hogy akármi történik, gyere itt vagyok, számíthatsz rám!… Talán furcsán hangzik, de minden múló kapcsolatban ott marad a szeretet, az emlékek „megszépülése” és az érzés, hogy egykor összekapcsolódtunk egymással, s ez, ha nem is földi szinten, de a természeten túlin örök…
Karácsonykor mindig emlékezem a szépre, a jóra, s a múló dolgok varázsára egyaránt. Nem az okoz örömet, hogy mit kapok, hanem hogy mit adhatok én. Tán mosolyt a másik arcára? Fényt a tekintetébe? Örömkönnyeket a szemébe?
Megéri minden egyes perc, mikor összegyűlünk és közelebb bújunk egymáshoz, meghalljuk végre egymás benső hangját, nemcsak a sajátunkét.
Karácsony szent ünnepén kiemelkedően fontos szerepet kap a fény, és jól lehet, minden nap ünnep, a szeretet ünnepe, ezen jeles nap alkalmából mégiscsak kitüntetett szerepet kapunk. Érezzük, hogy egy újabb évvel a hátunk mögött megint és még mindig itt vagyunk egymásért, s ez soha nem lesz másképp. Soha nem lesz másképp, mert a lényegi, tiszta, időtlen szeretet örökkébe írva átlényegül tovább, s tovább…
Emlékszem mindenkire, aki az életem része volt. Minden egyes személyhez tudok valamiféle áldást, élményt, tanulságot kötni. Senkire nem haragszom, hiszen tudom, elengedni nehéz, de szeretni könnyű. S ha már meg tanultunk elengedni, onnantól kezdve édes ízt kap az is, ami fanyar volt.
Az élet egy csoda. Az élet a Szeretet.
Minden csoda megszülethet, ha szeretettel fordulunk egymás felé, ha egymás kezét szorítva együtt énekelünk, noha nem is egy dallamot kántálva, de szívünk halk örömét zengve, amiért a szeretet lángot kapott és ott vagyunk egymásért…
Mindazoknak, akik magányban élnek, üzenem: Jézus is egyedül szenvedett a keresztfán, ám volt, aki meghallotta sóhaját…
Maga az Isten…
Ő mindig ott van értünk, és mindig tudja, hogyha kitartunk, a legjobb vár ránk. Egyszerű; Jézus a hitét bizonyította a halálával, hogy mi hitet adjunk magunknak élni…
Kiss Viktória
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Trackbacks and Pingbacks

Read Next