Leheletemmel érintem a nyakad,

ki nem mondott szavak szabadulnak fel,

de mindegyik csak egy lélegzetvétel.

Lopva mosolyra húzódik a szám,

látom arcod, ahogy engem nézel,

kérdések nélkül velem lélegzel.

Tudjuk, hogy ma múlik,

ám forró minden egyes tekintet.

Oldódnak az önként vállalt bilincsek.

Nem veheti el tőlem a varázst senki,

mégha ébrednék is, újra álmodom.

Lélegzetvételnyi időnk van, de vállalom.

Leheletemmel érintem a nyakad,

ki nem mondott szavak szabadulnak fel,

de mindegyik csak egy lélegzetvétel.

Lopva mosolyra húzódik a szám,

látom arcod, ahogy engem nézel,

kérdések nélkül velem lélegzel.

Résnyi percekkel érlek el,

most élvezem, hogy együtt nevetünk.

Élvezem, mert holnaptól ismét elszédülünk.

Az ébredéssel,

a kétségekkel,

hogy végül mennünk kell.

Te az egyik oldalon,

én a másikon lélegzem fel.

Most még résnyi percekre elérlek,

aztán  ismét döntök, lelépek.

Nem kell, a szó, figyelj:

Éppen csak lélegzem.

Csókodba botlom bele, így ébredem…