Örök jelenléted kötelez,

időt és tereket megtörve védelmez.

Kapu nyílik köztünk, nyúl utánam kezed.

Most is érzem mindenható szereteted.

Érezlek ismét, melegség a szívemben,

pedig csak félálomban voltál velem.

Ez a pillanat elég kell, hogy legyen,

ez a perc elkísér megannyi életen…

Gyermeked voltam, daloltál nekem,

hangod hallom: már nem vagyok védtelen.

Kék habok közt úszkált a képzeletünk,

és a kergetőző szél játszott velünk.

Érezlek ismét, melegség a szívemben,

pedig csak félálomban voltál velem.

Ez a pillanat elég kell, hogy legyen,

ez a perc elkísér megannyi életen…

Láttam arcod, jellegzetes kalapod,

de  olykor illansz: mert hagyod.

Mégis elevenen pislákolsz bennem.

Mélyebben, sokkal régebbről, mint hittem.

Érezlek ismét, melegség a szívemben,

pedig csak félálomban voltál velem.

Ez a pillanat elég kell, hogy legyen,

ez a perc elkísér megannyi életen…

Elkísérsz megannyi életen.

Jó, hogy mindig itt vagy nekem…