Megmagyar\u00e1zhatatlan \u00e9rz\u00e9s tombolt k\u00f6zt\u00fcnk, de ott l\u00fcktettek kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt a sz\u00fcrke, siv\u00e1r mindennapok. Ugyanakkor ak\u00e1rh\u00e1nyszor l\u00e1ttam \u0151t, elfeledkeztem arr\u00f3l, hogy k\u00f6teless\u00e9gekre sz\u00f3l\u00edt fel az \u00e9let.<\/p>\n
\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt egy t\u00e9li, borong\u00f3s, es\u0151s napon. \u00c9ppen a mindennapok monotonit\u00e1s\u00e1t\u00f3l unott arccal v\u00e1rakoztam a z\u00f6ld l\u00e1mp\u00e1ra, hogy \u00e1thaladhassak a zebr\u00e1n, s akkor t\u00e1volr\u00f3l megpillantottam \u0151t. M\u00e9g nem is igaz\u00e1n ismertem, de bennem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt az intu\u00edci\u00f3, \u00e9s j\u00f3l sejtettem, hogy \u0151 az. Lezser \u00f6lt\u00f6zete, k\u00f6nnyed mozdulatai eszembe juttatt\u00e1k egykori szerelmem k\u00e9p\u00e9nek \u00e1rnyait. Tal\u00e1n csak \u0151t \u00e9reztem a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9ben, vagy a m\u00faltkori telefonbesz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnk csig\u00e1zta fel a v\u00e1gyaim, de tudtam j\u00f3l, hogy c\u00e9lunk van egym\u00e1ssal. \u0150 volt az els\u0151, aki nem csak egy munka \u00fcgyben tev\u00e9kenyked\u0151 titk\u00e1rn\u0151t l\u00e1tott bennem, de a m\u00f6g\u00f6tte rejl\u0151 l\u00e9nyemet is kereste, s meg akarta \u00e9rteni. Elfog\u00f3dott a sz\u00edvem, \u00e9s \u00e9reztem magamban azt a megzabol\u00e1zatlan titkos v\u00e1gyat, ami nem t\u0171ri az \u00e9sz belesz\u00f3l\u00e1s\u00e1t akkor, mikor a sz\u00edv \u00fattalan utakra t\u00e9ved. \u00a0Ak\u00e1rmilyen \u00e1tlagosat \u00edg\u00e9rt az a bizonyos ma, m\u00e1r b\u00edztam abban, hogy hamarosan tekintet\u00fcnk megint \u00f6ssze\u00e9g, ahogy az irod\u00e1ba \u00e9rve a hely\u00e9re pillantok. Ott lesz \u0151, \u00e9s majd a kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3s\u00e1g jegy\u00e9ben -hiszen mi m\u00e1s\u00e9rt j\u00f6tt volna be-<\/em>ism\u00e9t \u00fcgyf\u00e9llel cseveg. De elhiszem, hogy r\u00e1m n\u00e9z, hogy k\u00edv\u00e1ncsi tal\u00e1n arra is, hogy vagyok, \u00e9s hogy mosolyog r\u00e1m \u00fajra.<\/p>\n Val\u00f3ban ott fogadott a rem\u00e9lt pillanat, azonban beletemetkezve a munk\u00e1j\u00e1ba teljesen kiz\u00e1rta a vil\u00e1got.\u00a0 P\u00e1r perc m\u00falva feleszm\u00e9lt, hogy ott vagyok, \u00e9s sz\u00e1raz hanggal csak annyit mondott egy iratot ny\u00fajtva fel\u00e9m: Lef\u00e9nym\u00e1soln\u00e1d ezt nekem, k\u00e9rlek? <\/em><\/p>\n Term\u00e9szetesen-<\/em>hebegtem a zavarodotts\u00e1gt\u00f3l, de ink\u00e1bb csak megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6dtem, hogy l\u00e9nye nem mutatott kell\u0151 \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st l\u00e9nyem ir\u00e1nt.<\/p>\n \u0150 faarccal, \u00e9n r\u00e1 neheztel\u0151 sz\u00edvvel folytattam a munk\u00e1t, \u00e9s olyan volt, mintha sose lett volna k\u00f6z\u00fcnk egym\u00e1shoz, m\u00e9g egy sz\u00f3 erej\u00e9ig se. A teremben fojtott csend uralkodott, \u00e9s mindketten robotszer\u0171en tett\u00fck a dolgunk. Azt\u00e1n eszembe jutott a m\u00e1r eml\u00edtett m\u00faltkori telefonbesz\u00e9lget\u00e9s, amikor kiz\u00f6kkentett a feladataimb\u00f3l, \u00e9s elkezdett \u00e9rdekl\u0151dni ir\u00e1ntam. M\u00e9g eml\u00e9kszem, mennyire feldobta a napom, mennyire \u00f6szt\u00f6nz\u00f6tt a vonal m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n mosolyg\u00f3 hang. Akkor, abban a percben azt \u00e9reztem, az \u00e9n hangom az. Miattam, helyettem, \u00e9rtem mosolyog. Most pedig n\u00e9ma csend, \u00fcres pillanatok, kong\u00f3 mag\u00e1ny.<\/p>\n Ezeket a semmitmond\u00f3 perceket a vezet\u0151m t\u00f6rte meg, amikor meg\u00e9rkezett. Persze \u0151k ketten szakmai besz\u00e9lget\u00e9sbe elegyedtek, de \u00e9n elvonultam az asztal m\u00e1sik odal\u00e1hoz, \u00e9s ott rendezgettem az iratokat, cselekedtem, mintha senki voln\u00e9k, \u00e9s mintha semmit nem jelentene a l\u00e9tez\u00e9sem. \u00c9rz\u00e9kenyen \u00e9rint mindig, amikor \u00fagy \u00e9rzem, csak belel\u00e1tok valakibe valamit, ami nincs is, \u00e9s ez tal\u00e1n most sem volt m\u00e1sk\u00e9pp. Szimpl\u00e1n csak vicces, kedves, k\u00f6zvetlen ember, nemcsak velem, b\u00e1rkivel. Tettem a dolgom, \u00e1m \u00e9ledt a t\u0171z. Vissza akartam szor\u00edtani a f\u00e1j\u00f3 gondolataim, viszont nem voltam k\u00e9pes r\u00e1, \u00e9s bel\u00fclr\u0151l felem\u00e9sztettek. Mivel indulatos szem\u00e9ly vagyok, fogtam magam, \u00e9s hirtelen kiviharoztam az irod\u00e1b\u00f3l, mintha m\u00e1s dolgom is lenne. Ki\u00fcltem a konyh\u00e1ra \u00e9s az ablakon kifel\u00e9 tekingetve visszaid\u00e9ztem a pillanatot, mikor a m\u00faltkor pont itt \u00e1lltam, \u00e9s pont \u0151 kacagott nekem a telefonba, megk\u00e9rdezve, mi az igazi \u00e1lmom. Most egyed\u00fcl \u00e9reztem magam, mintha a sz\u00edvem becsapott volna, \u00e9s most \u00f6sszezavarodtam teljesen. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg zavart mag\u00e1nyomb\u00f3l ki nem billentett az \u0151 hangja, ahogy f\u00e9lhangosan k\u00e9rdezte a vezet\u0151mt\u0151l: A szem\u00e9lyi asszisztensed hol tal\u00e1lom? <\/em>A m\u00e1sodperc t\u00f6red\u00e9ke alatt elindult a keres\u00e9semre, \u00e9s mivel az irod\u00e1b\u00f3l r\u00e1 lehetett l\u00e1tni a konyh\u00e1ra, \u00edgy nem volt neh\u00e9z \u00e9szrevennie engem. \u00d3, meg is vagy…<\/em> -huncut szemp\u00e1rja egyszerre ijesztett meg, \u00e9s tett a mag\u00e1\u00e9v\u00e1.<\/p>\n Igen…itt…itt vagyok…-<\/em>les\u00fct\u00f6ttem a tekintetem, szinte r\u00e1 sem mertem n\u00e9zni. Most legy\u00e9l vag\u00e1ny \u00e9s talpraesett…<\/em>gondoltam magamban, de v\u00e9g\u00fcl csak szolid al\u00e1zattal \u00e9s enyh\u00e9n kim\u00e9rt diplomatikus viselked\u00e9ssel hozz\u00e1tettem: Seg\u00edthetek m\u00e9g valamiben?<\/em><\/p>\n Hogyne-<\/em> hangzott a gyors v\u00e1lasz. Megtenn\u00e9l nekem akkor valamit? –<\/em>hangja egyre ink\u00e1bb elhalkult, \u00e9reztem benne a f\u0171t\u00f6tt \u00e9rz\u00e9kis\u00e9get.<\/p>\n -Megteszem, persze-<\/em>v\u00e1gtam r\u00e1 r\u00f6gvest.<\/p>\n -Akkor v\u00e1laszolj, k\u00e9rlek! Van esetleg kedvenc k\u00e1v\u00e9z\u00f3d?<\/em> Majd b\u00e1tortalanul nyelt egyet \u00e9s folytatta: Egy\u00e1ltal\u00e1n szereted a k\u00e1v\u00e9t?<\/em><\/p>\n Most p\u00e1r pillanatra nem a k\u00ednos csend \u00e1llt be k\u00f6zt\u00fcnk, hanem az a csend, ami \u00e9rezteti velem, vel\u00fcnk, hogy nem v\u00e1rt fordulatot vesznek az esem\u00e9nyek, \u00e9s hogy bel\u00fcl mindketten kimondatlanul is egyre gondolunk.<\/p>\n Igen, szeretem …de….-<\/em>\u00e9s mondtam volna, hogy nem \u00e9rdekel a felsz\u00edn, nem kellennek a formalit\u00e1sok, mondd ki, hogy j\u00f3 lenne velem, hogy m\u00e9g jobban k\u00edv\u00e1ncsi vagy r\u00e1m, hogy zsigerb\u0151l j\u00f6n az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s az ir\u00e1nyomba.<\/p>\n A \u201ede\u201d<\/em> sz\u00f3cska azonban f\u00e9lhangosra sikeredett, \u00e9s ki is haszn\u00e1lta ezt a bakl\u00f6v\u00e9sem.<\/p>\n -De?<\/em> Nincs kedved egy munkat\u00e1rssal k\u00e1v\u00e9t fogyasztani? –<\/em> majd elnevette mag\u00e1t.<\/p>\n -De.\u2026de.\u2026dehogyisnem! –<\/em>v\u00e1gtam r\u00e1, de \u00e9reztem, hogy k\u00f6zben elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6m.<\/p>\n -Ne magyar\u00e1zkodj-<\/em>kacsintott pajkosan. Majd h\u00edvj, ha kedved lesz hozz\u00e1m. A sz\u00e1mom tudod. Sz\u00e9p napot!<\/em><\/p>\n Mire reag\u00e1lhattam volna, m\u00e1r ott sem volt. Im\u00e1dtam ezt az angolos lel\u00e9p\u00e9st. Izgalmat, izgatotts\u00e1got, \u00e9hes k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1got hagyott maga ut\u00e1n. Na, meg v\u00e1gyat, hogy min\u00e9l hamarabb, min\u00e9l jobban \u00e9lhessek a lehet\u0151s\u00e9ggel!<\/p>\n \u00c9ppenhogy csak a munkaid\u0151m letelt, a kezem m\u00e1r a mobiltelefonomra tapadt, \u00e9s \u00fct\u00f6ttem is be h\u00edv\u00f3sz\u00e1m\u00e1t.\u00a0 Hamar felvette nekem a telefont.<\/p>\n -Sz\u00f3val, akkor vehetem ezt egy igennek? –<\/em>vid\u00e1m hanggal nyugt\u00e1zta a m\u00e9g ki nem mondott szavakat.<\/p>\n -Na j\u00f3, mikor? –<\/em>engem is elkapott a spont\u00e1n k\u00f6nnyed \u00e9rz\u00e9s, \u00e9s siker\u00fclt kiz\u00e1rnom a g\u00f6rcs\u00f6ss\u00e9get.<\/p>\n -Min\u00e9l hamarabb j\u00f3 lenne l\u00e1tni \u00d6nt, kedves titk\u00e1rn\u0151. –<\/em>csintalanul mosolygott a vonal m\u00e1sik odal\u00e1n.<\/p>\n Ez a mondata \u00e9reztette velem, hogy tal\u00e1n nem is ill\u00fazi\u00f3, amit hittem. S\u0151t, t\u00fal val\u00f3di…<\/p>\n -\u00d6nnek am\u00fagy b\u00e1rmikor \u00e1llok a rendelkez\u00e9s\u00e9re-<\/em>folytatta.<\/p>\n -K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.<\/em> Egyel\u0151re csak ennyit tudtam felelni. Azt\u00e1n m\u00e1r nem is tudatos\u00edtottam magamban, mit \u00e9s hogyan mondok neki. Egyszer\u0171en csak \u00e9lveztem, hogy v\u00e9gre megsz\u0171nik az id\u0151 \u00e9s a t\u00e9r, s hogy csak mi vagyunk, \u00e9s a pillanat.<\/p>\n \n (A novella beker\u00fclt a Cseresznyevir\u00e1gz\u00e1s c. antol\u00f3gi\u00e1ba, mellyel megszereztem az egyik legjobb romantikus novellista c\u00edmet.)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Megmagyar\u00e1zhatatlan \u00e9rz\u00e9s tombolt k\u00f6zt\u00fcnk, de ott l\u00fcktettek kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt a sz\u00fcrke, siv\u00e1r mindennapok. Ugyanakkor ak\u00e1rh\u00e1nyszor l\u00e1ttam \u0151t, elfeledkeztem arr\u00f3l, hogy k\u00f6teless\u00e9gekre sz\u00f3l\u00edt fel az \u00e9let. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt egy t\u00e9li, borong\u00f3s, es\u0151s napon. \u00c9ppen a mindennapok monotonit\u00e1s\u00e1t\u00f3l unott arccal v\u00e1rakoztam a …<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":14423,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_eb_attr":"","footnotes":""},"categories":[226],"tags":[],"class_list":["post-14420","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-novellaim"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/14420","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=14420"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/14420\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/14423"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=14420"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=14420"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.kavevarazsigek.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=14420"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}