<\/p>\n
N\u00e9ha m\u00e9g gondolok anyai nagyap\u00e1mra. Olyankor elsz\u00e9gyellem magam, hiszen jobban hitt bennem, mint ahogy \u00e9n hiszek saj\u00e1t magamban. \u0150 m\u00e1r akkor, gyermekkoromban l\u00e1tta bennem azt, hogy tal\u00e1n t\u00f6bbre vagyok hivatott.<\/p>\n
M\u00e9g nem tudom az utat, m\u00e9g nem ismerem a j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyait, csak azt \u00e9rzem, hogy szeretn\u00e9k hazatal\u00e1lni. Nekem a legnagyobb kincs nem egy magas beoszt\u00e1s lenne els\u0151sorban, \u00e9s nem is a diploma, hanem r\u00e1tal\u00e1lni a saj\u00e1t er\u0151mre \u00e9s hinni benne.<\/p>\n
\u201eSzuperagy\u201d. Mindig \u00edgy sz\u00f3l\u00edtott engem.<\/p>\n
Ez a bizonyos agy azonban sokszor s\u00e9r\u00fclt, mert hagytam hamis \u00e9s zavar\u00f3 be\u00fcltet\u00e9sekkel tele pakolni. Olyannyira elhatalmasodott benne a megannyi \u201ehib\u00e1s\u201d program, hogy mint gyilkos k\u00f3r ellepte a tudatomat, \u00e9s az\u00f3ta ber\u00f6gz\u00fclve konokul ragaszkodik hozz\u00e1m.<\/p>\n
Volt id\u0151, mikor siker\u00fclt meg\u00e1ll\u00edtanom a folyamatot, de azt\u00e1n valahogy megint visszaestem. Mintha f\u00fcgg\u0151je lenn\u00e9k a szenved\u00e9snek, mintha ragaszkodn\u00e9k is hozz\u00e1, hogy mindig kifog\u00e1sk\u00e9nt el\u0151 tudjam venni, \u00e9s \u00edgy meg tudjam indokolni, mi\u00e9rt nem vagyok arra k\u00e9pes, amire am\u00fagy az vagyok.<\/p>\n
Sz\u00e1mtalanszor gondolkodom azon, hogyan lehetne lek\u00fczdeni ezt a sokszor m\u00e1r irrit\u00e1l\u00f3 \u00e9rz\u00e9st. Azt az \u00e9rz\u00e9st, amit\u0151l el\u0151fordul, hogy szorongok, mert lek\u00fczdhetetlennek t\u0171nik.<\/p>\n
Ma eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ennek ellen\u00e9re-ak\u00e1rmilyen kudarccal is v\u00e9gz\u0151dik-<\/em> t\u00f6retlen megyek el\u0151re, mert m\u00e9g mindig jobb tenni, mint abszol\u00fat nem l\u00e9pni, azt \u00e9rezve, hogy kicsi vagyok el\u0151r\u00e9bb jutni.<\/p>\n Ha \u0151 most itt lenne, tudom, megvigasztalna \u00e9s minden egyes nap meger\u0151s\u00edtene engem. \u00cdgy viszont csak a fel\u00fclr\u0151l val\u00f3 \u00f6szt\u00f6nz\u00e9s marad, amit vagy meghallok (ha akarok), vagy nem.<\/p>\n Fontos, hogy befel\u00e9 tudjunk fordulni, \u00e9s el tudjunk indulni a nek\u00fcnk rendeltetett \u00faton. Vagyis azon az \u00f6sv\u00e9nyen, amit a magunk\u00e9nak tudunk legink\u00e1bb \u00e9rezni, ami egyfajta lelkesed\u00e9st csal el\u0151 bel\u0151l\u00fcnk. Nem kell a k\u00e9nyszer\u00e9rzet, a musz\u00e1jb\u00f3l val\u00f3 meger\u0151szakol\u00e1sa a sorsunknak, hanem ott a d\u00f6nt\u00e9s, a szabads\u00e1gunk aj\u00e1nd\u00e9ka, hogy mindig k\u00e9pesek vagyunk v\u00e1ltoztatni.<\/p>\n Sose felejtem el, ahogy pap\u00e1m agyv\u00e9rzett betegk\u00e9nt m\u00e9g haza tudott vinni az iskol\u00e1b\u00f3l. Kicsik\u00e9nt nem \u00e9rz\u00e9keltem a vesz\u00e9lyt, csak annyit tapasztaltam, hogy zavaros a tekintete, az elm\u00e9je. De valahogy m\u00e9g benne volt az akarat, a kitart\u00e1s, hogy utols\u00f3 erej\u00e9vel, elm\u00e9j\u00e9nek legutols\u00f3 tiszta tudat\u00e1val elvigyen engem haza. Amikor a kapuhoz \u00e9rt\u00fcnk, \u00e9s le\u00e1llt az aut\u00f3val, szab\u00e1lyosan r\u00e1esett a feje a korm\u00e1nyra. Csoda, hogy \u00e9ppen meg tudtunk \u00e9rkezni. Onnant\u00f3l kezdve a t\u00f6rt\u00e9net m\u00e1s ir\u00e1nyt vett, ugyanis elvesz\u00edtette a j\u00f3zans\u00e1g\u00e1t, \u00e9s m\u00e1r csak beteg tudattal tudott l\u00e9tezni, mindezt kb. 10 -11 \u00e9vig.<\/p>\n Egyszerre vesz\u00edtettem el benne az anyuk\u00e1m \u00e9s az apuk\u00e1m is. Sz\u00e9gyenlem magam, hogy a szenved\u00e9s\u00e9vel nem tudtam szembes\u00fclni, \u00edgy csak az eml\u00e9keimben t\u00e1pl\u00e1ltam \u0151t, s nagy ritk\u00e1n l\u00e1togattam.<\/p>\n Az\u00f3ta, amikor csak tehetem \u00e9s lelki er\u0151m van, kimegyek a temet\u0151be \u00e9s meglepem valami kis aj\u00e1nd\u00e9kkal. B\u00e1r m\u00e1r nem igaz\u00e1n megyek ki hozz\u00e1-kiv\u00e9ve, ha \u00fcnnep van- <\/em>mindig gondolok r\u00e1 \u00e9s k\u00e9pzeletben hozz\u00e1b\u00fajok \u00fajra, hogy elhiggyem, neki mindig is j\u00f3 leszek, s hogy felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl szeret, nem v\u00e1rva el viszonz\u00e1st, illetve valamif\u00e9le teljes\u00edtm\u00e9nyt.<\/p>\n Szuperagy….<\/em>ha tudn\u00e1, az\u00f3ta h\u00e1nyszor megk\u00ednl\u00f3dtam ennek a \u201eszuperagynak” a rendk\u00edv\u00fclis\u00e9g\u00e9t, ha lehet \u00edgy mondani. \u00c9n v\u00e9gign\u00e9ztem a betegs\u00e9g\u00e9t, de \u0151 szerencs\u00e9re nem az eny\u00e9met. Tudom, fentr\u0151l most is mosolyog, mert b\u00fcszke r\u00e1m, hogy felszabadultam onnan. Azzal is tiszt\u00e1ban vagyok, hogy \u0151 \u201el\u00f6k\u00f6tt\u201d vissza engem a f\u00f6ldi \u00e9letbe, mert meg akar eg\u00e9szen addig pr\u00f3b\u00e1lni, am\u00edg el nem hiszem, hogy boldogs\u00e1g v\u00e1r r\u00e1m, mert meg\u00e9rdemlem. Addig csak edz\u00e9sen vagyok, \u00e9s kik\u00e9pz\u00e9sen, am\u00edg megpr\u00f3b\u00e1lom \u00fagymond magam, de elj\u00f6n a nap-hiszem-,<\/em> amikor ism\u00e9t gyermeki hittel \u00e9s al\u00e1zattal \u00e1llok a k\u00fcldet\u00e9sem el\u00e9, mondv\u00e1n, legyen meg az \u00dar akarata, ne az eny\u00e9m.<\/p>\n K\u00f6sz\u00f6nettel tartozom a pap\u00e1mnak, hogy akkor is l\u00e1tott, mikor mindenki m\u00e1s csak n\u00e9zett.<\/p>\n Igen…azok a bizonyos szaval\u00f3versenyek \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s koromban, amikor kifakadt, mert nem lettem els\u0151 helyezett, csak dobog\u00f3s.<\/p>\n \u0150 \u201et\u00fals\u00e1gosan\u201d, \u201eelvakultan\u201d hitt bennem.<\/p>\n Nem szeretn\u00e9k neki csal\u00f3d\u00e1st okozni, de sajnos most nem hiszek \u00f6nmagamban, \u00edgy biztos, hogy fenn \u0151 is kesereg.<\/p>\n Tartozom neki annyival, hogy er\u0151m\u00f6n fel\u00fcl k\u00fczd\u00f6k az\u00e9rt, hogy elnyerjem, megnyerjem magam, \u00e9s hogy ennek jutalm\u00e1ul c\u00e9lba tudjak \u00e9rni.<\/p>\n <\/p>\n \u201eN\u00e9lk\u00fcled nem \u00e9l a gyermek.<\/em><\/p>\n N\u00e9ma szemeidben m\u00e9g utolj\u00e1ra l\u00e1ttam az \u00e9letet. \u00a0<\/em><\/p>\n Kiss Vikt\u00f3ria- N\u00e9lk\u00fcled nem \u00e9l a gyermek-r\u00e9szlet<\/p>\n <\/p>\n
\nCsak egy percre csup\u00e1n, de m\u00e9g az visszat\u00e9vedett.
\nOlyan volt, mint a legtiszt\u00e1bb f\u00e9ny, rendk\u00edv\u00fcl v\u00e9gtelen.
\nS Te m\u00e1r f\u00e9lig fentr\u0151l n\u00e9zve r\u00e1m, de egyre szor\u00edtottad a kezem.\u201d…<\/em><\/p>\n